Valljuk be, mindannyiunkban van egy kis félsz egy-egy egészségügyi szűrés során, hogy vajon minden rendben van-e velünk. Sajnos nem mindig van így, mint ahogyan Kormanik Andrea bőresztéta esetében sem, akit, mint mondta, váratlanul csapott arcul a sors.
Szerző: MG
Andrea hisz abban, hogy nem tabu ilyen dolgokról beszélni, és ha a beszélgetésünk hatására csak eggyel többen mennek el szűrővizsgálatokra, vagy eggyel többen hallgatnak arra a belső hangra, ami azt súgja, hogy valami baj van, akkor már megérte az átéltek megosztása.
Az utóbbi hetekben sokan drukkoltak a mielőbbi gyógyulásodért. Mi történt? Hogy vagy?
Kormanik Andrea: 55 éves leszek idén, több mint 15 éve foglalkozom a külső-belső egészséggel, az egészség tudatos életmóddal, testtudatosággal, és 7 éve kísérek, támogatok daganatos nőket a gyógyulásuk útján. Mindig is hittem a prevencióban, rendszeresen járok szűrővizsgálatokra, azt gondolom, hogy a megfelelő odafigyelés NEM egyenlő azzal, hogy félelemben élünk. És mégis, velem (is) megtörtént…
Tavaly nyáron egy, az átlagosnál nagyobb kivizsgálást is végigcsináltam, így lett labor, hormon, IR-panel, szív és kardiológia, doppler, valamint kiterjesztett nőgyógyászati kivizsgálás (ultrahang, rákszűrés + HPV teszt), mammográfia és még sorolhatnám, a lényeg minden negatív lett, és minden rendben volt.
Decemberben egy soron kívüli vizsgálaton (tünetmentesen, a megérzésemre hallgatva) 25 milliméteres méhnyálkahártya vastagságot mért az orvosom, ami a nyári szűrésen 5 mm volt (viszonyításképpen egy szülés előtt álló nőnél ennek a maximális vastagsága 13 mm), így azonnal szövettani vizsgálatot rendelt el. Az első műtétem 2023. december 20-án volt. Ennek az eredménye idén januárra lett meg, és egy újabb nagy műtétre írtak ki április végére.
A méhtestrák a méh belső hártyájának daganatos elváltozása, a második leggyakoribb nőgyógyászati tumor, de ha valaki nem jár szűrővizsgálatokra, és/vagy nem csinálnak alapos ultrahangvizsgálatot, akkor rejtve marad, mert a méhnyakrákszűrés szövettani vizsgálata erre nem terjed ki. A műtétem jól sikerült, mostanra a szövettani eredményem is megvan, mondhatom, hogy isten tenyerén ébredtem, mert nagyon időben kaptuk el – úgynevezett rákmegelőző állapotban, további kezelést nem kell kapnom.
Ilyenkor az ember óhatatlanul újragondolja az életét. Hogyan tovább?
Az elmúlt időszak valódi utazás volt befelé, az én világomba, az, hogy lelassultam, az nem pontos kifejezés erre: egyszerre álltam meg egy helyben, és forgattam fenekestül fel a világomat.
Mindenkinek a saját terhei a legnehezebbek. Én egyedül nevelem a kisebbik lányomat, a velem élő, 83 éves anyukám pedig több stroke-n van túl. Emellett, amennyire tudom, támogatom a nagyobbik lányomat, mert ő óvónő, és köztudott, hogy nincsenek túlfizetve. Szóval ez az én pakkom.
Ezután következtem csak én, az én életem.
Nos, a kisebbik lányom most ballagott el az általános iskolából, és egy kicsit nyílik most már nekem is tér és idő. Megígértem magamnak, hogy nem a munkába fogok temetkezni. Korábban táncoltam: görög-bolgár-délszláv táncházban, ahova most ismét elmentem. Emellett szeretnék country táncot is tanulni. 10 éve foglalkozom az Access Counsciousness világával, ez hatalmas segítséget nyújtott ez elmúlt félévben, ebben az irányban már végeztem újabb képzéseket az elmúlt időben, és vannak ilyen irányú terveim is. És találtam egy fantasztikus támogató üzleti közösséget is.
Persze a munkámban is vannak terveim, itt is erősítem egy kicsit a lelki vonalat, illetve az erről való kommunikációt, és van egy komoly tervem is, amiről egyelőre még nem beszélek, mert még tárgyalás alatt áll.
Megígértem magamnak, hogy nem a munkába fogok temetkezni, és hogy kevésbé fogom tolerálni, ha valaki visszaél az időmmel, például egy le nem mondott kezeléssel.
Pozitív elvárással, hozzáállással mentél végig ezen az úton. Hogy csináltad? Hogy csinálják ezt a sorstársaid?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy az első pillanatban nem csúszott ki a talaj a lábam alól.
Váratlanul csapott arcul a sors. De ez a mélyrepülés talán egy hétig tartott. Utána már arra fókuszáltam, hogy nagyon jó az orvosom, jó kezekben vagyok és jó időben. Tavaly decembertől idén áprilisig várni a műtétre az hosszú volt. Tartani magamban a lelket és a hitet, de közben zajlott a kisebbik lányom gimnáziumi felvételije, és ez kicsit áthelyezte a fókuszt.
Bizonyos szempontból könnyű elmagányosodni, mert az elején nagy port kavar, amikor valakiről kiderül, hogy beteg, de ugyanakkor tükröt is tart a környezetnek, hogy mennyire sérülékeny a létünk, és ezzel sokan nem tudnak/akarnak szembe nézni. Én szerencsére rengeteg szeretetet és törődést kaptam a vendégeimtől és a barátaimtól is, ami szintén megtartó erő volt.
Vannak építő közösségek, de vannak, ahol az „életről is lejössz” – ezért én szándékosan tartottam digitális detoxot, és semmit sem olvastam sem a betegségről, sem a kezelésekről.
Most huzamosabb ideig kényszerpihenőn voltál. Tervezel a nyárra „nyaralást”?
A kényszerpihenőben valóban pihentem (is), de őszintén, szinte feléltük a tartalékainkat, így most igazi nyaralást nem tervezek, csak hosszú hétvégés csavargásokat a kutyákkal, de majd meglátjuk.
Van, amiben egyértelműen megerősített ez az időszak: az EGÉSZ-SÉG fontosságában, s hogy az IDŐ legalább olyan drága, mint az egészségünk, így még hangsúlyosabb lett számomra ennek a tisztelete. Még kevésbé fogom tolerálni, ha valaki visszaél az időmmel, pl. a le nem mondott kezelésekkel.