Ha van a kozmetikus szakmában egy „minden lében kanál” szakember, akkor Báthory Katiról ezt bátran elmondhatjuk. Épp ezért tűnt fel mindenkinek, hogy kicsit mintha eltűnt volna. Egy betegség miatt vonult egy időre a háttérbe, amiből szerencsére kigyógyulva visszatért, s így többek között a Beauty szakkiállításon is találkozhatunk vele.
Szerző: MG
Az utóbbi időben picit eltűntél. Mi történt? Hogy vagy?
Báthory Kati aranykoszorús kozmetikus mester, kitüntetett gyakorlati oktató, s mint ahogy ő mondja, nyugdíjas kozmetikus: Nagyon elkeseredtem. Egyrészt mert nagyon sok jó iskola bezárt az új iskolarendszer miatt, amivel nem értettem egyet. A másik ok pedig, hogy beteg voltam a gerincemmel. Másfél évnyi fájdalom és fájdalomcsillapítókon való élet után, a műtétnek köszönhetően hál’ Istennek rendbe jöttem, testileg és lelkileg is. Jelentem az értem aggódóknak, hogy jól érzem magam, s hogy visszatértem a másfél év előtti életemhez. És én imádok élni. Bevallom, félek is attól, hogy egyszer meghalok.
A műtétet 3 hét szanatórium követte – és bár ez nem az én világom, csak azért mentem el, hogy jól legyek – ez a 3 hét olyan volt, mint egy El Camino, a végére teljesen egyensúlyba kerültem magammal.
Most, hogy visszatértél az életbe, visszatértél a kozmetikába is?
B.K.: Büszkén mondhatom, hogy bár hónapokig nem dolgoztam, ahogy visszatértem, minden vendégem visszajött. Ez fantasztikus érzés volt.
Azt azért hozzátenném, hogy bár továbbra is praktizálok, bár már csak nyugdíjasként, méghozzá boldog nyugdíjasként: nem dolgozom mindennap, így sokat olvashatok, rendszeresen úszni járhatok.
Bár ma már nincsenek tanulóid, de azért van rálátásod az iskolarendszerre, hiszen a hozzád forduló fiatalokat továbbra is támogatod a szaktudásoddal. Hogy látod, a mai kozmetikus tanulóknak könnyebb vagy nehezebb dolguk van a szakma elsajátítása terén?
B.K.: Többet kellene foglalkozniuk a szakmával, és az olyan tárgyakat, mint amilyen pl. a gyöngyfűzés, azokat fakultatív módon kéne csak felvenniük. A portfoliókészítés is rengeteg munkát és időt igényel, amit érdemesebb lenne a gyakorlatra fordítani. Én komolyan veszem ezt a szakmát, és nem érzem ma ezt a komolyságot. Nem annyira alapos, mint korábban volt. A iskolarendszer változásai következtében ráadásul nagyon sok jó tanár elment, kikerült az oktatásból.
Mára kettészakadt a szakma. Az egyik része átlépte a kozmetika küszöbét, és belépett a bőrgyógyászat területére. Ezzel én nem értek egyet.
Több szakkönyv társszerzője vagy. Az irántuk való kereslet változott a szakképzésben történt változások kapcsán?
B.K.: Folyamatos a kereslet irántuk. Időnként újra és újra kell nyomatnunk.
Ha máshol nem, a Beauty kiállításokon rendszeresen szoktunk találkozni. Most, november 8-9-én is kilátogatsz a Lurdy Házba? Ott leszel a Diákolimpia megmérettetésén?
B.K.: Mindig elmegyek a Beautyra, egyrészt ott találkozom a régi kollégáimmal és tanítványaimmal, másrészt mindig van valami új, amit fontos ismernem. Ebben a szakmáéban nem lehet leállni, nem lehet félig csinálni. Ha nem fejlődök, és nem fejlesztek, akkor megöregedtem, és ezzel a vendégköröm is megöregszik – és ekkor már nem élvezném a munkámat. Nyugdíjasként sem szeretnék lemaradni.
Visszatérve a kérdésedhez, sajnos az idei Diákolimpiáról lemaradok, mert csak szombaton tudok kimenni. Van pár kislány, akinek segítek, ők csoportban jönnek, akiknek többek között bemutatok néhány céget – és persze közben én is ismerkedem az újabbakkal.
A Juhász Klárival közösen írt könyveimet a Beauty Forum standjánál találják az érdeklődők, mert bevallom, már nem tudok órákig ülni egy asztalnál.
Mit üzensz a fiatalokra, mire figyeljenek, ha sikeresek szeretnének lenni?
B.K.: Legelőbb is alaposan tanulják meg a szakmát, sajátítsák el a gyakorlati fogásait. És ne engedjék ki a kezeik közül az ún. konzervatív kozmetika eredményeit sem, aminek komoly neve volt egész Európában. Ezt a széles látókörűséget, tudást próbáltuk mi továbbvinni, vigyék ők is tovább. Vigyék tovább a régiből a jót akkor is, ha ma ehhez szembe kell menni többek között az influencerekkel.