Benefi Évi, a Mirage forma megalkotója

Szerző: Burmeister Adrienn

Mióta vagy a szakmában, hogyan kezdted a pályádat?

A műkörmös szakma korán szerelem lett számomra. 1998-ban elvégeztem egy okleveles tanfolyamot, majd hatalmas lelkesedéssel belevetettem magam a munkába. Sajnos az élet közbeszólt és pár éven belül súlyos allergiás megbetegedésem lett, ami miatt a szakmát is fel kellett adnom. Akkor azt hittem, hogy örökre. Éppen tíz évvel később újra az utamba került a lehetőség, és mivel akkor már az allergiás tüneteim teljesen elmúltak, gondoltam ismét próbálkozom. A férjemmel átbeszéltük a lehetőségeket és ő biztosított róla, hogy mindenben támogat.  Az OKJ-s szakmai bizonyítványt – újrakezdőként – 2008-ban szereztem meg.

Ti igazán különleges család vagytok, hiszen a férjed is abszolút partner a munkádban…

Hatalmas szerencsém van vele! Sokat segít, hogy ő maga is kreatív szakmában dolgozik, mint kertépítő és kerttervező. Ennek köszönhetően pontosan érti az „őrült” kreatív időszakokat, amikor nincs napszak, nincs hétvége, csak az alkotás, a tervezés. Az OKJ-s vizsga megszerzése után két évet áldoztunk arra, hogy szakmailag a lehető legtöbbet tudjak fejlődni, és mindent meg tanuljak, ami nincs benne az alapképzésben. Folyamatosan jött velem a továbbképzésekre, sőt,  legtöbb alkalommal ő volt az „áldozat”, vagyis a modellem. Mindenben segített és segít a mai napig, és képzeld, néhány éve megszerezte az OKJ-s bizonyítványt is. Ennek köszönhetően még aktívabban részt vesz a munkában, az oktatásokban, amikor csak tud. Stabil hátteret és támogatást kapok tőle a mindennapokban. Közös szakmai mottója az oktatásainknak: „Mi azért dolgozunk, hogy Te sikeres legyél!”

Miket tartasz a legfontosabb állomásoknak a szakmában, mikre vagy a legbüszkébb?

Húha, ez nehéz kérdés! Első hatalmas lépés volt talán a szakoktatói minősítés megszerzése, mindössze 2 éves szalongyakorlattal, külön szintfelmérő vizsgával. 2014-ben átvehettem a Mesterlevelet kézápoló és lábápoló szakmában is. Fontos állomás volt, amikor megszerezhettem Valentina Denisenko EDGE körömformájának oktatására vonatkozó jogot. Majd egy olasz alapanyagmárka kizárólagos forgalmazói jogát. Ezekben az években folyamatosan együtt dolgoztam Marco Bonvicini-vel, aki a márka arca és mestertrénere volt. A közös munka során nemzetközi tréneri minősítést is szereztem. Ma már talán a legfontosabb számomra a két mesterlevél, melyeknek köszönhetően okj-s képzésekben is részt tudok vállalni, mint gyakorlati oktató.

Milyen anyagokkal szeretsz leginkább dolgozni, melyik technikát kedveled?

A porcelán alapanyag kicsit közelebb áll a szívemhez, sokszínű felhasználhatósága miatt, de a szalonmunkában magam is sokat dolgozom zselével. Az anyagválasztásnál mindig az adott feladat dönt. A technikák közül egyértelműen az úgynevezett sablonozásos épített technika a kedvencem.

Saját alapanyag márkával dolgozol, követed a trendet; mi az, amire nagyon oda kell figyelni, amivel haladni kell?

Valóban saját márkával dolgozom. Sokáig kerestem a megfelelő alapanyagot, végül németországi gyártók termékeiből állítottuk össze az ÉBEN alapanyag családot. Az európai és azon belül a német biztonsági és összetételi előírások szigorúak. Törekednek arra, hogy a termékeik összetétele a lehető legoptimálisabb legyen, egészségügyi szempontokat is figyelembe véve. Ma az internet világában minden szakember számára elérhető külföldről sok olcsó és gyakran silány minőségű alapanyag. Ezek sem összetételben, sem pedig minőségben nem érik el a prémium kategóriás termékek színvonalát. Ennek ellenére a ma Magyarországon megvásárolható minőségi termékek forgalmazóinak ez a legnagyobb konkurenciája. Sajnos vannak szakemberek, akik kizárólag az árat veszik figyelembe és nem néznek utána az esetleges veszélyeknek, amelyeket ezek az anyagok okozhatnak (pl. nem tartós körmök, allergia stb…)

Mi a jövő? Egyáltalán meg tud újulni egy alapanyag minőség?

Az alapanyagok folyamatosan megújulnak. Mindig vannak új trendek, amelyekhez speciális tulajdonságokkal bíró alapanyagok szükségesek. Ezt a rendszeresen versenyekre járó szakemberek tudják talán a legjobban, akik a hétköznapi munkájukban nem feltétlenül azokat az anyagokat használják, amit egy versenyen. Szalonmunkában talán az acrylgel most a legkedveltebb újdonság. Felhasználását tekintve ötvözi a zselé és a porcelán tulajdonságait. Szinte minden szezonban van újdonság a piacon, melyek mind szélesebb palettát kínálnak a szakembereknek. Ezekkel az újdonságokkal nyílt napokon, bemutatókon lehet a legjobban megismerkedni. Ezért is érdemes bemutatókra, továbbképzésekre járnia annak, aki naprakész szeretne lenni az új kínálatból.

Mit tudnak a műkörmös szakemberek elrontani? Mire kell a legjobban odafigyelni?

A technika a leggyengébb láncszem. Hajlamosak sokan a díszítésekre jobban odafigyelni, holott a pontos, precíz technika elengedhetetlen a minőségi munkához. Szalonprogramjainkban több napos kurzusokon nagy hangsúlyt fektetünk a technikai fejlődésre. Egy pontos, precíz mosolyvonal már önmagában is a köröm dísze lehet, de annak kivitelezésére bizony időt kell szánni. Időt, amiből a vendégeinknek – saját bevallásuk szerint – a legkevesebb van. Érdekes tendencia, hogy a szépségiparban a kézápolókra nehezedik idő szempontjából a legnagyobb nyomás a vendégeik részéről. Míg azt belátja valaki, hogy egy szép, színes trendi frizura elkészítése bizony órákig tart, de egy gyönyörű tekintetet varázsoló szempilla sem 1 óra alatt készül el, addig a műkörmös szakembertől elvárják/elvárnák, hogy akár 50 perc alatt végezzen minőségi munkát. Ezzel borzasztó nehéz megküzdeni, és bizony ezekben az esetekben próbálnak a technikai résznél sietni, kapkodni, mondván, a hibákat eltakarjuk díszítéssel.

Mitől jó egy jó „körmös”?

Az alapoktól. Technika, technika, technika. Persze ez azért így borzasztó egyszerű lenne. A pontos és precíz munka mellett meg kell tanulnia bánni a vendégekkel. Meg kell értetni velük, hogy nem véletlenül vagyunk mi a szakemberek. Sok esetben meg kell küzdeni a kívánságokkal, a nem megfelelő forma vagy szín illetve anyagválasztással. Nem véletlenül tanuljuk a „kézhez illő forma” kifejezést. Illetve nem véletlenül tanuljuk az életvitelhez igazított alapanyag vagy elkészítési technika kiválasztását. Egy jó szakember attól is jó, hogy finoman, de határozottan tudja kezelni a vendégeit. Ennek köszönhetően a munkája nem csak a kéz dísze lesz, de a tartóssággal sem lesznek problémák.

Te is versenyeztél, de ma már felkészíted az új generáció versenyzőit. Milyen a másik oldalon állni?

Hatalmas kihívás. A felkészítés nagyon összetett folyamat. Nem lehet 1 nap alatt felkészíteni tökéletesen egy versenyzőt. A precíz és pontos technika mellett meg kell küzdenünk az idővel is. Ezen kívül fontos a versenykiírások helyes értelmezése, ami néha nem könnyű feladat. A mai rendezvényeken már sok esetben  4-5 versenyszámban is indulnak a résztvevők, így a terhelhetőség is fontos kritérium. Egy igazán eredményes versenyző egész évben „edzésben” van. Természetesen a tavaszi és őszi versenyszezon előtt 1-2 hónappal kezdődik a „nagy hajtás”. Ezekben az időszakokban a versenyző és a tréner/mentor között hasonló kapcsolat alakul ki, mint egy élsportoló és az edzője között. Szinte éjjel-nappal kapcsolatban vagyunk, konzultációk, szimulációk, gyakorlások. Ezt csak úgy lehet kivitelezni, ha mindkét oldal mögött stabil a családi háttér. Hatalmas a nyomás, a stressz, és sajnos menet közben kiderülhet, hogy ezt nem mindenki tudja maradéktalanul feldolgozni. Trénerként nem csak gyakorlati oktatónak kell lenni  – főleg „szezonban” –, hanem pszichológusnak, pedagógusnak és bizalmasnak is. Külön fel kell készíteni a versenyzőket arra is, hogy képtelenség mindig, mindenhol dobogóra állni. Sajnos ma már kicsit felborult a súlyozás. Annak idején, ha nem úgy sikerült egy-egy szereplésünk, akkor mindent megtettünk azért, hogy javítsunk a hibáinkon, jobban felkészüljünk, tanuljunk a történésekből. Tudtuk tisztelni azokat, akikkel szemben alul maradtunk, sőt baráti kapcsolatot tudtunk ápolni és ellenfélként, nem pedig ellenségként tekintettünk a riválisainkra. Ma sok esetben tapasztalom a versenyek után, hogy aki nem kerül dobogóra (vagy annak nem megfelelő fokára), az hajlamos a zsűrit, a körülményeket és minden mást hibáztatni a nem megfelelő eredmény miatt. Tisztelet a kivételnek! Előfordul, hogy egy tehetséges versenyző, aki nem bírja ezt a nyomást, akár egy, a számára nem megfelelő eredmény miatt egyszerűen feladja a versenyzést. Felkészítő trénerként meg kellett tanulnom elengedni is a versenyzőket, sok esetben az előbb felsorolt okokból. Mindazonáltal, amikor az eredményhirdetésnél a mentoráltjaim dobogóra állnak, az kárpótol minden átvirrasztott éjszakáért és egyéb veszteségért.

Érdemes csak a versenyekre gyúrni?

Erre nehéz egyértelmű választ adni, bár adná magát, hogy nem. A technikai versenyfelkészítő tréningjeinket – nem véletlenül – úgy hirdetjük, hogy „nem csak versenyzőknek”. A felkészítő kurzusokon tanult technikák sokat segítenek a szalonmunka precízebbé, gyorsabbá tételében. Éppen ezért javasolni szoktam azoknak is, akik nem feltétlenül szeretnének a versenyek világába belépni.

Rengeteg extrém formával kísérleteztél, mire kifejlesztetted a saját formádat a Mirage-t. Mennyi időbe telt, egyáltalán hogy jött az ötlet, és mi kellett a megvalósításhoz? Mit jelent a szakmában egy saját forma?

Valóban sok formát próbáltam és fokozatosan alakult ki a Mirage. Fontos volt számomra a köröm stabilitása és a hétköznapi használhatósága. És igenis lehet létezni extrém formával a hétköznapokban is! A Mirage-al lehet háztartást rendben tartani, főzni, mi több mosogatni is! A MIRAGE forma kb. 3 év kísérletezés után érte el a végleges formáját. Egy saját forma szakmai presztízst jelent. Talán arra vagyok a legbüszkébb a forma kapcsán, hogy ma már a versenyeken is megjelent, és egyre többen építik meg. Ennél nagyobb elismerés nem is lehetne.