Borbíró Gertrud: Végtelenül szerencsés embernek tartom magam

Szerző: MG

Közgazdászból, vegyészből lettél a PANDHY’S™- CosMed Worldwide alapító tulajdonosa. Hogyan kezdődött mindez? Mi inspirált, hogy elindulj a szépségipar útján?

Azt, hogy a kozmetikai piacra tévedtem, a véletlenek sorozata hozta. Az inspirációt, majd azt, hogy minden korábbi tevékenységemet hátrahagyva itt is maradtam, azt a kozmetikusoknak köszönhetem. Minden pátosz nélkül úgy gondolom, hogy ez a kívánható legjobb piac. Áttekinthető, jól azonosítható és elérhető, többek között direkt döntéshozatali mechanizmusokkal is. És ha ezt szolgálni tudjuk, akkor lojális és hálás partneri körnek számít ez a közeg. Egyszóval közgazdaságilag, szakmailag és emberileg egyaránt ideális, és mint ilyen, kifejezetten inspiráló ez a piac.

A nevedhez fűződik több felfedezés, találmány, köztük a leghíresebb, a cukorpaszta. Miért pont a szőrtelenítés volt az a szegmens, amin elindultál?

Itt is a véletlené a főszerep: a kilencvenes évek legvégén Kanadában forgalmaztuk az egyik európai, elsőgenerációs, esztétikai lézergyártó cég berendezéseit. Ebben a minőségében kereste meg a kanadai cégemet egy, az európai piacra forgalmazót kereső cukorpasztát gyártó hölgy.

A létrejött együttműködésünkből azonban, amikor az végre „termőre” fordult, egyszerűen kitettek a „bizniszből”. Ez akkor meglehetősen mellbevágó élmény volt, de utólag hálásnak kell lennem ezért a fordulatért, mert a gyártói, termékfejlesztői irány ennek köszönhetően indult el a cégemben. És mivel addigra már egészen attraktív felhasználói kört sikerült felépítenem, különösen a német nyelvű országokban és Oroszországban, egyfajta kényszer volt, hogy ne hagyjam ellátatlanul a partnereinket. Emellett tele voltam ötletekkel, hogy mit lehetne máshogy, jobban csinálni – rengeteg potenciált láttam a szőrtelenítésben, hiszen akkoriban nem sok minden történt ezen a piacon.

Hiszek a kreativitásban, az eredetiségben, az egyéniségben.  Hiszek a külön-utasságban, a kockázatvállalásban és a teljesítményben.

Hogyan, milyen lépések útján fejlesztetted ki a cukorpasztát? Miért pont cukorból?

A cukorral, mint szőrtelenítő anyaggal az említett együttműködést messze megelőzően én már kapcsolatba kerültem.  A 80-as években Észak-Amerikában a szalon-szőrtelenítés egy szinte nem létező szolgáltatás volt. Erre a piaci résre reagált rendkívüli élelmességgel egy Egyiptomból származó lány, aki az egyetemi kampuszon, a kollégiumi szobájában kínált nagy népszerűségnek örvendő szőrtelenítő szolgáltatást a hagyományos muszlim kultúrából jól ismert cukorfőzettel és technikával. Így kezdődött a cukorral való kapcsolatom.

Rendkívül ötletes dolognak tartottam, hogy az olyan természetes és hétköznapi összetevőből, mint a víz, a cukor és a citromlé, kozmetikumot készítenek. Akkoriban nem volt még fókuszban a természetesség, nem rettegett az emberiség a vegyszerektől, és a környezettudatosság sem volt meghatározó – így különösen izgalmas volt a dolog.
Ehhez jött később a rövid ideig forgalmazott kanadai cukorral kapcsolatos tapasztalat – akkor úgy gondoltam, ha már így alakult, akkor lehetne valami sokkal előre mutatóbb, és még felhasználóbarátabb anyagot és eljárást is létrehozni.

Az volt az alapgondolat, hogy az alternatív szőrtelenítő eljárások, nevesül a gyantázás és a tradicionális cukorfőzetek, valamint a cukrozás összes problematikáját megpróbáljuk megoldani.

Így például készüljön egy olyan anyag, ami csak testazonos, azaz az emberi szervezetben is megtalálható elemekből áll, ami alacsony hőmérsékleten lágyul, kellően rugalmas, stabil, és képes penetrálódni –, hogy a legfontosabbakat említsem.

A cukor, pontosabban a glükóz tökéletes alapanyagnak ígérkezett, és akkor még nem is sejtettem, hogy mi minden készülhet majd még belőle.

Egyedül vagy csapatban dolgozva fejleszted az újabb és újabb termékeket?

A cukorpaszta, a cukorzselé és a cukorfilm az én fejlesztésem, ezeken egyedül dolgoztam.

Az egyéb termékeink tekintetében a termékfejlesztés már semmiképpen sem egy egyszemélyes mutatvány, de a termékötletek, a koncepció jellemzően tőlem jön. Magukat a formulákat is én rakom össze, majd hozzáértő technológusok kezei alatt lesz belőle nagy szériában is gyártható végtermék. Szóval ez igazi csapatmunka. Mint ahogy a hatóanyagkutatás és -fejlesztés is az, sőt, ha lehet még inkább az. Azt kevesen tudják rólam, hogy már hosszú évek óta foglalkozom ezzel is, mert számomra ez a szépségipar gyönyörű ága. Nagy kedvencem ez a terület.

A fejlesztéseidet mennyiben befolyásolják a nemzetközi trendek? 

Ha nem akarjuk, nyílván akkor is hatnak ránk a trendek, de mivel mi már a kezdetekkor egy különutas, niche gyártóként (speciális, réteg-termékeket gyártó) határoztuk meg magunkat, és igyekszünk ennek a szerepnek azóta is megfelelni, én szeretem azt hinni, hogy sok esetben mi magunk is hozzájárulunk a trendteremtéshez. És ezt nemcsak a nemzetközi trend setter díjakból tudhatjuk, hanem például az ötleteink, a termékeink és az eljárásaink piacon való „visszaköszönéséből”.

 Mi lesz a következő állomás? Azaz min, milyen hatóanyagokon dolgozol most?

Az idei „ünnepi” évünket már sok újdonsággal kezdtük a bio, illetve derma hacking tárgykörében, a wonder age koncepciónkkal, ami néhány igazán különleges formulából és kezelési eljárásból áll, fókuszban számos rendkívül potens aktív összetevővel.

Az év második felére ugyancsak hatóanyag téren tervezzük az igazi nagy dobást a sokéves munka eredményeként, pont a 20. jubileumunkra időzítve. Természetesen ez további új kozmetikumok és új kezelések debütálását is jelenti majd –, de a részletekről egyelőre nem nyilatkozom. Legyen meglepetés!

Melyik „teremtményedre” vagy a leginkább büszke, és miért?

A cukordepilációs termékekre vagyok a legbüszkébb, annak ellenére, hogy szakmailag szerintem volt annál sokkal nagyobb teljesítményem is. A cukorpasztát a mai napig nem sikerült senkinek sem reprodukálnia. Azaz bár jelentős a cukorpaszta-kínálat a világ minden piacán, de azt még a velem elfogultnak egyáltalán nem mondhatók is elismerik, hogy ilyen cukor nincs még egy. A sucromer cukorfilm is egy nagyon fineszes, és egyelőre egyedülálló formula, amiben szintén van néhány csavar, aminek köszönhetően ezt sem lesz majd könnyű reprodukálni.

De számtalan saját márkanév alatt futó, illetve mások számára fejlesztett termékre is büszke vagyok. Különösen jó látni a legnagyobbak INCI-listáján az olyan hatóanyagokat, amelyekhez nekem is közöm van.

Egy évforduló apropó a számvetésre is.  Mire vagy a legbüszkébb a 20 év eredményeit áttekintve?

A legbüszkébb talán arra vagyok, hogy még itt vagyunk, prosperálunk, és egy csomó új ötlettel belevághatunk a második húszévünkbe. Annyi mindent túléltünk már a működésünk alatt, hogy néha már hiszek az elpusztíthatatlanságunkban.

És mi az, amit így utólag nézve másképp csinálnál?

Nagy szerencse, hogy ez csak egy erősen teoretikus kérdés, és nem lehet újrajátszani a történeteinket. Bár rengeteg dolog van, amit lehetett volna sokkal jobban, másként csinálni, vagy éppen egyáltalán nem szabadott volna kihagyni, úgy érzem, semmin sem változtatnék, mert összességében, az egyéni sorsomat is tekintve, nagyon kedvemre való a mostani végeredmény – és tartanék attól, hogy a legkisebb módosítás is más kimenetelt hozna.

A cégvezetés, valamint többek között a legújabb, exkluzív szalonotok kialakítása és működtetése mellett dolgozol az új termékek kifejlesztésén. Mindezt hogy tudod a magánéleteddel összhangba hozni?

Ezt nem érzem problémának, nálam jól megfér a munka és a magánélet. Ez nyilván nagyban köszönhető annak is, hogy az évek alatt egyre nagyobb, és egyre jobban működő cégstruktúra épült körém, így jóval kevesebb a feladat, ami az én személyes közreműködésemet igényli –, illetve némileg le is higgadtam az évek során.

Marad időd valamilyen hobbira? Ha igen, mi az?

Egyre jobban bánok az időmmel. Több hobbim is van:
– kortárs képeket és szobrokat gyűjtök, szenvedélyesen szeretem az antik bútorokat, csillárokat, tükröket, ezekből is elég tekintélyes gyűjteményem van.

– Ékszereket tervezek, egyelőre csak magamnak. Másokkal gyártatom le, de ez remélem, hamarosan változni fog!

– Illetve utazni sem csak munkaügyben szoktam, az ez a másik örök szenvedélyem.

20 éve milyennek láttad a hazai szépségipar helyzetét? Trendek, fejlettség, kereslet-kínálat…

Nosztalgiával emlékszem vissza azokra az időkre. Nagyon nyitott és prosperáló volt a piac. A kozmetikusok éhesek voltak az újdonságokra, a különlegességekre. Nagyon sok értékes gyártói projekt volt akkoriban. Sok progresszív fejlesztés, akkor még nem az internetről letölthető, „generikus” receptúrák alapján készülő kozmetikumok időszakát éltük. Inspiratív időszak volt.

És ma milyennek látod?

Ahogy minden, ez a piac is túltelítetté vált. Túl sok a „zaj”, minden folyamatos mozgásban van, a szereplők jönnek, mennek. Sokkal nehezebb az eligazodás, felhígult mind a kínálati, mind a keresleti oldal. Eltolódtak a hangsúlyok. Bár feltétlen híve vagyok a változásoknak és a progressziónak, sok mindennel nem tudok azonosulni. Ezt persze nem is kell, ez már egy másik generáció játéktere – ez így normális. Szerencsére most is folyik magas szintű, értékes munka, csak talán nehezebb azonosítani a nagy „hangzavarban”, de úgy gondolom, ma is mindenki megtalálja a saját piacát.

A következő 20 évre milyen közép és hosszú távú terveid vannak?

Szerencsét próbálunk a szépségipar más, számunkra új területein is. Különleges és izgalmas projektekbe kezdünk hamarosan. Ez új szolgáltatásokat, új képzéseket és új termékeket fog jelenteni.

Ha teljesíthetném három kívánságodat, mi lenne az?

Mindannyiunknak kívánnék egy kicsit kiegyensúlyozottabb, kiszámíthatóbb és kevésbé destruktív jövőt. Emellett az örök klasszikusokat: a jó egészséget, boldogságot és sikereket az élet minden területén!