A bőr diagnosztizálása a legnehezebb feladataink egyike. Igen összetett művelet, rengeteg ismeretet kell felhasználnunk, sőt, egybevetnünk. És bizony sokszor nem a tankönyvekben olvasott, onnan megtanult tipikus bőrképet látjuk, ami így tovább nehezíti a pontos diagnózis felállítását.
Szerző: Kállai Krisztina kozmetikus, biológia szakos tanár, kozmetikus szakmai szakértő, szakmai vizsgaelnök
Bőrkép alatt a bőrtípust és a bőrön található minden egyéb elváltozást (pl. növedékeket) értjük. Itt a „minden egyéb elváltozások” alatt az egyszerűen leírható és jellegzetes szövetszerkezeti eltérések figyelhetők meg – függetlenül a kiváltó okoktól. (Ezért hívjuk őket elemi elváltozásoknak.) Ha pl. valamilyen testfolyadék kerül a bőr egyes rétegei közé, azt hólyagnak nevezzük.
Az elemi elváltozások a segítségünkre lehetnek a bőrtípus meghatározásában, hiszen az egyes bőrtípusokon bizonyos elváltozások rá jellemzően gyakrabban figyelhetőek meg.
Két példa:
1. a göbcse/göb aknés, szeborreás bőrön gyakori,
2. a korpázó hámlás korpás szeborreára vagy fokozott zsírhiányra utal.
Egyéb jelentősége is van a bőrkép vizsgálatának.
– Az első eldöntendő kérdés, hogy a látottak alapján kezelhetjük-e a vendéget, kezelhetjük-e a bőrproblémát vagy sem?
Az általánosan ismert norma, hogy olyan elváltozás esetén, amelyet nem tudunk teljes bizonyossággal meghatározni, ne végezzünk kezelést, ilyenkor küldjük orvoshoz a vendéget. A vendégén mindenáron segíteni szándékozó, de, egy szakvizsgázott orvoshoz képest – kellően széleskörű és alapos ismeretekkel nem rendelkező kozmetikus könnyen és gyakran, a legnagyobb jószándék ellenére is félrediagnosztizálhatja a látott elváltozást.
A jó szándék a kozmetikusi ismeretanyaggal párosulva elegendő egy bőrtípus meghatározásához, ámde kevés egy bőrbetegség, bőrgyógyászati rendellenesség biztos diagnosztizálásához – nem beszélve a kezeléséről.
Továbbá azt még mindig sokan nem veszik komolyan, hogy bármilyen fertőző elváltozás diagnosztizálása, vagy akár gyanúja esetén bármely kozmetikai kezelés ellenjavallt, hiszen a fertőzés tovaterjedését segíthetjük elő vele.
Nem vagyunk bőrgyógyászok
Nagyon fontos tudnunk azt, hogy nem kell rosszul éreznünk magunkat, ha olyan elváltozást látunk a bőrön, amit nem tudunk besorolni, amit még sosem láttunk. A kozmetikus tananyagban a töredéke szerepel a jelenleg ismert bőrgyógyászati elváltozásoknak, betegségeknek. Akinek volt már bőrgyógyászati atlasz és tankönyv a kezében, az tudja, hogy egészen pontosan a töredékének a töredéke… A kozmetikusok csak azokat a bőrelváltozásokat tanulják, amelyek
– leggyakrabban találkozhatnak: milium, fibróma,
– a legveszélyesebb elváltozások: melanoma malignum,
– gyakori belgyógyászati problémák jelzői, így belgyógyászati diagnosztikai jelentőségűek: xanthelasma, acanthosis nigricans stb.
De nem is elvárás velünk szemben minden bőrelváltozás ismerete.
Itt hívnám fel a figyelmet arra, hogy a frissen végzett és a mesterlevéllel vagy szakoktatói diplomával rendelkező kozmetikusok szakmai ismeret tananyaga alapvetően ugyanaz – tehát többlet anatómiai, fiziológiai, immunológiai, bőrgyógyászati ismeretanyagot nem jelent.
A bőrtípusok logikája
A bőr diagnosztizálása a bőrterapeuta (azaz a bőrállapotot kezelő) tevékenységünk kiinduló pontját kell, hogy képezze. Ha nem tudjuk, hogy honnan indulunk, hol is van a kezelni kívánt bőr a lehetséges bőrállapotok tengerében, nehéz kijelölni és eltalálni a célt, amit el szeretnénk érni. Ezért az eredményes kezeléshez elengedhetetlen a bőr megfelelő diagnosztizálása.
A bőrtípusokat két nagy csoportra osztjuk: alapbőrtípusokra és kísérő bőrtípusokra.
Az alapbőrtípusok
Az alapbőrtípusokat a bőrfelszíni zsíranyagok mennyisége és a bőr egyes rétegeinek hidratáltsága alapján különítjük el – legalábbis a tradicionális szemlélet alapján, amelynek helyességén érdemes lenne elgondolkodni.
A bőr alapvető anatómiája minden embernél ugyanaz: ugyanabból a három fő rétegből épül fel, és mindenkinek vannak függelékek a bőrében.
A bőrtípusok elkülönítésének alapját az az egyes emberek bőrműködésének különbözőségei okozzák.
A bőr működései között vannak bőrtípust befolyásolók, és olyanok is, amelyek nincsenek hatással a bőrtípusra.
Az izomtónust tradicionálisan bőrtípus befolyásoló tényezőnek tekintjük. Ez azonban nem igazán helyes, hiszen az izomtónus nem a bőr működése, mivel az izmok nem a bőrben találhatóak, hanem a bőr alatt. Bár az arcizmok helyenként bele-belenyúlnak az arcbőr kötőszövetes rétegeibe, azért viszonylag élesen elkülönül a két szövettípus elhelyezkedése a rétegezettségüket tekintve. Inkább úgy helyes fogalmazni, hogy az arcizmok állapota hatással van a bőrképre, hiszen a csökkent tónusú izmok felett a bőr petyhüdtebbnek hat, a feszesebb izmok felett pedig feszesebbnek hat a bőr is. A sokat dolgozó izmok térfogata megnő, ami önmagában is segít alulról tölteni az „ábrázatot”. Ez a hazánkban Bojtor Márta nevével fémjelzett arc-body-building alapja is.
Megtévesztő zsírszövet
Egy másik tényező, amely könnyen megtéveszti a diagnosztát, ami nehezíti a diagnózist, az a bőralja zsírszövetének tömöttsége, mennyisége. Túlsúlyos embereknél oly mértékben növeli a bőr volumenét, mintegy kitölti a kötőszövetet, alulról kitömi a bőrt, hogy az életkorból, esetleg az életmódból, belgyógyászati problémákból adódóan biztosan fennálló mélyrétegi vízhiány ellenére hosszú évekig mégsem érzékelhető a bőr jellegzetes nyúlós, rugalmatlan állaga.
Az alapbőrtípusok kialakulása
A bőrtípust befolyásoló tényezők közül a faggyútermelés, a szaruképzés és a vérkeringés-anyagcsere lehet fokozott vagy lassabb is a normálisnál – a fibroblasztok aktivitása azonban a kor előrehaladtával mindig csökken.
■ A lassú faggyútermelés lassú szaruképzéssel és fokozott artériás keringéssel és sejtanyagcserével jár. Az ilyen működésű bőrök az alipikus bőrök.
■ A fokozott faggyútermelés fokozott szaruképzéssel és lassúbb artériás keringéssel, így lassúbb sejtanyagcserével jár. Az ilyen működésű bőrök a szeborreás bőrök.
Az alipikus bőrtípus csökkent faggyútermelése mellett a szaruképzés lassúsága, zavara miatt a lipoid köpeny másik zsíranyagának, a szaruzsírnak (ceramidok, zsírsavak, koleszterin) a mennyisége is kevesebb a normálisnál. A bőrfelszíni lipidek hiánya magával vonja a hám vízhiányát is, hiszen mind a faggyúban, mind a szaruzsírban vannak lipoidok, amelyek hidrofil molekularészekkel is rendelkeznek. Mindemellett a lassú szaruképzéssel lassul a szaruképzés melléktermékeként keletkező poláros, hidrofil anyagok (NMF) mennyisége is. Ezek hiánya a bőrfelszín vízmegkötő képességet is csökkentik. Továbbá nem tud érvényesülni a lipoid-köpeny és szaruréteg vízzáró réteg funkciója, így fokozottabb a TEWL. A hirtelen fokozódó vagy viszonylag konstans, de fokozott TEWL-re gyulladással válaszol (védekezik) a bőr immunrendszere. Emiatt a sérült barrier miatt is fokozódik az artériás keringés, amellyel a szervezet immunrendszere áll ugrásra készen a sérült barrieren át bejutott mikróbák, kemikáliák és egyéb idegen anyagokkal szemben. Összességében ezek közvetlen következményeként tapasztalhatjuk a lipid-éhes bőrök fokozott érzékenységét.
Kérdőjelek
Érdekes elvi kérdés, hogy a mélyrétegi vízhiányt tekinthetjük-e alap-bőrtípusnak, ugyanis ez nem alapjelenség. Ez a korosodás természetes velejárója. (A víztartalom csökkenése az egész szervezetben zajlik, nemcsak a bőrben, csak a bőrben a legjelentősebb.) Ritkán fordul elő, hogy a mélyrétegi vízhiány egy adott területen önmagában jelenik meg, hiszen az legtöbbször vagy egy visszahúzódóban lévő szeborrea, vagy egy egyre erősödő alipia kísérője. Ha a faggyútermelésre nem mondanánk a „fokozott” jelzőt, de „csökkent”-et sem, hiszen azért pár hónap alatt újratermelődnek a komedók, akkor valóban csak mélyrétegi vízhiány, felszíni vízhiány a bőrtípus meghatározója – ha más egyéb probléma, pl. fokozott érzékenység nem áll fenn).
A másik vitatható tény, hogy a felszíni vízhiány jelensége (pillanatnyi megléte) bőrtípusnak nevezhető-e. A hám igen könnyen hidratálható, hiszen sok hidrofil anyagot tartalmaz (keratin, NMF-komponensek, ceramidok, koleszterin stb.), de ezek igen könnyen el is veszítik a hidratációjukat.
A szeborrea és alipia nem pillanatnyi állapot kérdése. A felszíni vízhiány viszont az.
Másrészt felszíni vízhiány minden alap-bőrtípuson megfigyelhető, de valóban előfordul önálló jelenségként is. Inkább tünetnek, állapotnak nevezném, semmint bőrtípusnak.