A cickafarkat választotta az év gyógynövényének a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság Gyógynövény Szakosztálya
A cickafarkfüvet évszázadok óta használják Európában, Ázsiában és Amerikában is a népi gyógyászatban. Latin nevén Achillea millefolium, a 18. százdban kapta a nevét Achillesről, mert úgy tartották, hogy már ő is használta ezt a növényt sebgyógyításra.
A növénynek gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő, görcsoldó, emésztést javító, vérzéscsillapító és köhögéscsillapító hatást tulajdonítanak. A cickafark különböző gyógyszeres kezelések hatását erősítheti például: fájdalomcsillapítás, gyulladáscsökkentés, vérzékenység, emésztőrendszeri zavarok. Tüdőbetegségek, torokgyulladás, gümőkór, légcső, gyomor- és bélhurut, magas láz, epehajtás, vese- és húgyhólyaggyulladás, epe-, vese-, gyomor- és bélgörcs, étvágytalanság, gyomor- és bélfekély, női betegségek, menstruációs görcs vagy erős vérzés, különböző vérzések, esetleg prosztatabántalmak, visszértágulat, vérszegénység, valamint magas vérnyomás esetén.
Külsőleg: nehezen gyógyuló sebek, fekélyek, ekcéma, aranyér, fogíny- és szemgyulladás valamint hüvelyöblítés esetén alkalmazzák.
A kozmetikában elsősorban nyugtató pakolásokban, krémekben használják.
Szent-Györgyi Albert 1936-ban mutatta ki, hogy a citrusfélékből származó flavonoidok (az antioxidánsok egy csoportja) csökkentik a hajszálerek törékenységét és áteresztőképességét. Kedvező hatását a legtöbb flavonoid-vegyület egyéb antioxidánsokkal (A-, C-, E-vitamin) együtt fejti ki, így érthető, hogy a legkedvezőbb hatás elérése érdekében fontos, hogy az antioxidánsokat természetes forrásból kapja meg a bőrünk, szervezetünk.
Az elmúlt 75 év kutatásai alapján manapság már több ezer különböző szerkezetű flavonoid ismeretes. Flavonoid tartalmú egyebek mellett a cickafark is.