Gyógynövények a kozmetikában

Szerző: Halmos Judit, vegyészmérnök

Kezdetben persze nem tudományos alapon, hanem – valószínűleg nem kevés áldozattal járó – kipróbálás útján sok-sok generáción át jutottak el oda, hogy az egyes célokra használható gyógynövényeket kiválaszthassák és alkalmazhassák, így a „természet patikáját” ismerő emberek kezdettől nagy társadalmi elismertséggel bírtak. Bár a gyógynövények hatásait így elsőként a népi gyógyászat figyelte meg, azóta már a gyógynövények ismeretének, hatóanyagainak könyvtárnyi irodalma van. Tudományos kutatások, kémiai elemzések is igazolták a hatékonyságukat az egészség helyreállítása, megőrzése, valamint jelen cikk tárgya, a kozmetika területén. Számos gyógynövény a gyógyszergyártásban is szerepet kapott, hatóanyagaikat kivonva sokfajta gyógyszer készül belőlük.

Mit nevezünk gyógynövénynek?

Olyan növényeket, melyeknek valamely része (gyökere, szára, levele és/vagy virága) gyógyhatású anyagokat tartalmaz. A növény gyógyhatású anyagokat tartalmazó részeit drogoknak nevezzük. A hatóanyagokat a drogokból különböző eljárásokkal fel tudjuk tárni akár víz (így ázatot, forrázatot, főzetet készíthetünk belőlük), akár olajok segítségével, ezáltal értékes kivonatokat állíthatunk elő. Egyazon növény általában többféle, esetleg nagyon sokféle gyógyító hatóanyagot is tartalmaz, melyek sokszor egymás hatását erősítve (szinergia) járulnak hozzá a kívánt eredményhez. Ahhoz, hogy a gyógyászatban és/vagy a kozmetikában jó eredménnyel alkalmazhassuk a gyógynövényeket, pontosan ismernünk kell egyrészt a bőrünk felépítését, azokat a rendellenességeket, melyeket kezelni szeretnénk, másrészt az egyes növények hatóanyagait, kölcsönhatásait is.
Napjainkban a természetes, „szelíd” gyógymódok iránti igény fokozódásával gyakorivá vált a gyógynövények és készítményeik használata az orvosi terápia kiegészítőjeként. A Magyar Gyógyszerkönyv és a hatályos Fo-No (Formulae Normales VII.) tartalmazza a gyógyászatban alkalmazható gyógynövényeket, amelyek ma már a hazai termesztésűeken kívül számos amerikai, ausztráliai, indiai, kínai stb. növénnyel/kivonattal is kiegészültek. A hatóanyagok esetleges inkompatibilitását, szinergizmusát, allergizáló ágenseit is folyamatosan kutatja az orvostudomány.

Natúr vagy természetes? KATTINTS!

A gyógynövények jellemző hatóanyagcsoportjai

• Alkaloidok – a növényekben a fehérjék lebontásakor keletkező aminosavakból létrejövő lúgos kémhatású másodlagos anyagcsere termékek, melyek többnyire intenzív élettani (gyakran a központi idegrendszerre irányuló) hatásúak, sokszor mérgezőek. Jelentős alkaloid-tartalmú növények pl. a mák, anyarozs, kávé, tea, kakaó, vérehulló fecskefű (kelidonin-tartalma miatt szemölcsirtó).
• Glikozidok – Egy vagy több cukormolekulából és egy nemcukor jellegű molekulából (aglikon) épülnek fel. Csoportjaik (az aglikon fajtája szerint):⇒ Fenolos glikozidok: Ide tartoznak például a hidrokinon-származékok, köztük az arbutin. Baktérium- és gombaellenes hatásúak, húgyúti fertőzések, a kozmetikában pigment-rendellenességek kezelésére használhatóak. Különösen nagy mennyiséget tartalmaz belőlük a medveszőlőlevél, de a fekete áfonya és a fehér eper levelében is megtalálhatók. Jelentősek még a szalicilsav-származékok, melyek láz- és fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő hatásukról ismertek. A fűzfafélék, ibolyafélék és kankalinfélék családjára jellemzőek, nagy mennyiségben találhatók például a fűzfa kérgében.
  ⇒ Antrakinon-glikozidok: Erős hashajtószerek, hosszú távú, rendszeres alkalmazásuk azonban nem javasolt. Antrakinon-glikozidokat tartalmaz például a szenna termése és levele, valamint az aloe
  ⇒  Szívglikozidok: Ilyenek például a sisakvirág, a hérics, a gyűszűvirág és a májusi gyöngyvirág. Erős hatásúak, toxikusak. Kizárólag gyógyszerek formájában használatosak.
  ⇒ Iridoid glikozidok: Egyértelmű hatásuk nincs, erősen keserű ízűek. Megtalálhatók például a tárnicsban, az  ezerjófűben, a lándzsás útifűben.
  ⇒ Cianogén glikozidok: Önmagukban veszélytelen anyagok, amelyekből azonban a bélben mérgező hidrogén-cianid szabadulhat fel. Elhanyagolható mennyiségben megtalálhatók például a lenmagban.
  ⇒ Speciális hatású glikozidok: ide tartoznak például a páfrányfenyő (ginkgo)levelének szabadgyökfogó és vérellátást javító flavonoglikozidjai, a szappanfű triterpén-glikozidja (szaponin), az édesgyökér, a görögszéna szteroid-glikozidjai.
• Keserűanyagok (Amara): A nevüknek megfelelően erősen keserű ízűek, kis mennyiségben tartalmazzák a növények, melyek általában étvágyjavító hatásúak, különösen alkohollal együtt. Ilyenek például a cickafarkfű, fehér ürömfű.
• Cserzőanyagok: Fehérjekicsapó hatású szerves vegyületek, ilyen cserzőhatású drogok például a tölgyfakéreg, az apróbojtorján, a hamamelisz vagy a diólevél.
• Szénhidrátok: a növényekben asszimiláció során keletkező szerves vegyületek. Csoportjaik: mono-, oligo- és poliszacharidok. Ide tartoznak például a szőlő-, gyümölcs- és répacukor, a keményítő, cellulóz, pektin. Magas vízmegkötő tartalmuk folytán hám-hidratáló hatásúak.
• Illóolajok: Többnyire a növények illóolajtartóiban vagy mirigyszőrein keletkező, erős illatú, vérbőség- és anyagcserefokozó, de sokszor irritáló, allergizáló hatású, fertőtlenítő hatású aromás és/vagy hidroaromás vegyületek. Magas illóolaj-tartalmú drogok, például a levendula, borsmenta, kamilla, zsálya, kakukkfű, ánizs, szegfűszeg, fahéj.
• Balzsamok, gyanták: a balzsamok sűrűn folyó folyadékok, melyek beszáradva gyantákká válnak. Magas illóolaj-tartalmúak, mellettük aromás vegyületeket tartalmaznak. Vérbőség- és anyagcserefokozó hatásúak, gyakran allergizálnak.
• Növényi savak: többnyire a gyümölcsökben, levelekben előforduló szerves (glikolsav, tejsav, borkősav, citromsav, benzoesav, szalicilsav, galluszsav stb.) és szervetlen (kovasav) savak, melyek pórusösszehúzó, fertőtlenítő, hámképző vagy hámoldó hatásuk folytán fontos kozmetikum-összetevők lehetnek. Magas savtartalmú drogok például a citrusfélék, a zsúrló.
• Aminosavak, aminosav-származékok: A növények által fotoszintézissel felépített, az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen nitrogéntartalmú szerves vegyületek. Fontos növényi aminosav-származékok többek között a biogén aminok, mint például a hisztamin (csalánban), az allantoin (búzacsírában).
• Zsírok, olajok, viaszok: Telített és telítetlen, sokszor többszörösen telítetlen zsírsavak, esetleg gyümölcssavak észterei, melyeknek fontos szerepe van a táplálkozásban és a bőrtáplálásban is. Magas olajtartalmú drogok például a búzacsíra, a lenmag, a kendermag.
• Vitaminok: Zsírban és vízben oldódó vitaminok egyaránt megtalálhatóak a növényekben, azok hatásfokozóival együtt. Így a táplálkozásban és a bőrmegújításában egyaránt fontos szerepük van a magas vitamintartalmú növényeknek, mint például a paprikának, a csipkebogyónak (C-, P-vitamin), a búzacsírának (A-, D-, E-, F-vitamin).

Az alábbi táblázat a kozmetikai kezelés menete szerint ismerteti a felhasználható gyógynövényeket, hatóanyagokat – a teljesség igénye nélkül:

Minden történelmi kornak megvoltak a kedvenc növényei. Az ókornak a mirha, a tömjén, a lótuszvirág. A középkorban a boszorkánysághoz kapcsolódó növényeké volt a főszerep, ilyenek például a mérgező bolondító beléndek, a szédítő vadóc vagy konkolyperje, a gyilkos csomorika, a mák, a csattanó maszlag és a nadragulya. Az újkorban a kereskedelem beindításával a fűszerek kerültek középpontba. Napjainkban amerikai, ausztrál, afrikai dzsungelekből származó egzotikus növények kivonatai (füge, fülfű, jeges kristályvirág, yucca, teafa, mangó, papaya, aloe, homoktövisolaj stb.), egészítik ki a hazánkban honos növényeket, ezek közül egyre több található a kozmetikumainkban. A széles választékból mindig megvan a lehetőség arra, hogy célirányosan válasszuk meg a hatás eléréséhez szükséges növényi (ható)anyagot és azt optimális vivőanyaggal juttassuk be a bőr szövetrendszerébe.