Ahhoz, hogy pontosan értsük a munkánk minden lépését, az előkészítéstől kezdve, a szett befejezéséig, ismernünk kell az egyik legfontosabb anyagunk, a ragasztó működését.
Szerző: Szilágyi-Vasvári Petra oktató, Lash Magic márkatulajdonos
Első dolog, amit fontosnak tartanék megemlíteni, az az, hogy a mai piacon már nincs olyan, hogy rossz ragasztó. Nagyjából a ragasztók 95%-a tökéletesen működik, a gyártók és a forgalmazók is egyaránt törekednek a legjobb minőség elérésére – megfelelő tárolás és szavatossági idő tartása mellett. Mi az, amiért mégis különbözhetnek, miért válik be az egyikünknek és miért nem válik be a másikunknak?
A ragasztók öt jellemző tulajdonsága
A ragasztókat alapvetően öt gyártói adattal jellemezhetjük:
A ragasztó viszkozitása: híg–sűrű. A legtöbb szempillás a híg ragasztókat preferálja, hiszen ezeknek a mennyiségét a legkönnyebb szabályozni a munkánk során. Szakmai tipp: a ragasztó mennyiségét a ragasztócseppből való kiemelés gyorsaságával lehet szabályozni – lassú kiemeléssel kevés ragasztót vesz fel az adott szál/fan, ezért a kiemelés gyorsaságával lehet növelni a ragasztó mennyiségét is.
Kötési idő: 0,3-3 másodperc. A ragasztó kötési ideje az az idő, amely a ragasztócseppből való kiemelés után szükséges a kötés létrehozásához.
A ragasztó színe: átlátszó–fekete-színes. A ragasztóhoz különböző pigmenteket adnak, így nemcsak átlátszó, hanem fekete, barna és más, egyéb színűek is lehetnek.
Kipárolgás: alacsony-magas. A ragasztó kipárolgása erősen irritáló lehet a szakember és a vendég részére egyaránt, így mindenképpen alacsony kipárolgású ragasztó használata ajánlott. Az alacsony kipárolgású ragasztók hosszú távon kevesebb allergiát okoznak – azonban ez ebben az esetben sem kizárt.
Környezeti körülmények: a kötéshez szükséges ideális páratartalom (30–70%) és hőmérséklet (20–25 °C). A ragasztó működéséhez az egyik legfontosabb tényező, hiszen ezeknek a változása befolyásolja a kötési időt, és kihatással lehet a tartósságra is.
Hogyan jön létre a ragasztás?
A ragasztó legfontosabb alkotóeleme a cianoakrilát, amelynek különböző fajtáiból a szempillaépítésben leggyakrabban használt az etil-, illetve alkoxy-cianoakrilát. A cianoakrilát molekulák kémiai úton, a levegő nedvességének hatására polimerizálódnak, így alakítanak ki kötést a ragasztandó felületek között. A polimerizáció elkezdődésétől a felületi ragasztás létrejöttéig tartó idő a ragasztó kötési ideje (0,3-3 másodperc). Azonban a teljes kémiai folyamat nem ilyen gyorsan történik meg, hanem amíg ún. aktív centrumok találhatóak a ragasztócseppen belül, addig kötődni fognak egymáshoz. Amikor már nincs több ilyen molekula, akkor történik meg a lánczáródás és befejeződik a polimerizáció. Ez lesz a ragasztó teljes száradási ideje, ami kb. 24–48 óra.
Hogyan hatnak a környezeti körülmények a műszempilla ragasztókra?
Alapvetően két adatot szükséges figyelnünk: a környezetünk hőmérsékletét és páratartalmát.
A ragasztókhoz minden forgalmazó feltüntet egy ajánlott értékhatárt, amelyen belül biztosított a ragasztó előírt kötési idejének működése. Mi történik ezen értékek változásakor, és mit tehetünk azért, hogy jól működjön a ragasztónk ezen értékeken kívül?
– A hőmérséklet (>23 °C) vagy a páratartalom (>60%) emelkedésével a ragasztó kötési ideje csökkenni fog, a ragasztónk begyorsul. Ezzel kapcsolatban felmerülő probléma lehet a szett végén fésülés közben lehulló tincs(ek), illetve a vendégek részéről való visszajelzés a szett nem megfelelő tartósságával kapcsolatban (max. 2 hét). Ezen problémák előfordulása a nyári melegben a leggyakoribb. Ilyenkor a ragasztó működését a mennyiségével tudjuk a legegyszerűbben szabályozni: vagy egy minimális mennyiséggel többet kell használnunk, vagy ún. mikrocseppet (a szál/tincs alsó 1,5 mm-es szakaszában, a ragasztóból való gyors kiemeléssel egy ragasztógyöngyöt hozunk létre) ajánlott alkalmaznunk. Eszközszintű megoldás lehet egy klímaberendezés, amely mindkét értéket csökkenteni tudja.
– A hőmérséklet (<20 °C) vagy a páratartalom (<30%) csökkenésével a ragasztó előírt kötési ideje növekedni fog, a ragasztónk lelassul. Ezzel kapcsolatban az lehet a felmerülő probléma, hogy az illesztés során leforduló szálak/tincsek, a fanok összezáródása, a munkafolyamat lelassulása, az az érzés, hogy nem tapad a szempilla. Ilyenkor a ragasztó működését az erre fejlesztett folyadékokkal, kötésgyorsítókkal is tudjuk befolyásolni – vagy eszköz szinten fűtéssel/párásítással növeljük a környezeti értékeket.
Fontos, hogy a ragasztó működésével kapcsolatban az érzeteinkre is támaszkodjunk, az értékek figyelembevétele mellett.
Az első lépés a megfelelő előkészítés
A ragasztó ideális működéséhez jól előkészített, saját szempilla szükséges. A vendég teljes szempillasorának smink-, olaj- és egyéb szennyeződésektől mentesnek kell lennie. Az erre kifejlesztett szempillasamponos mosással, majd langyos vizes öblítéssel alaposan eltávolíthatunk minden szennyeződést. Primer használata biztosítja a ragasztó kötéséhez szükséges enyhén lúgos környezetet.
Mi a helyzet az UV-ragasztókkal?
Az UV-ragasztók megjelenése hatalmas siker, ez a technika a szakemberek és a vendégek nagy kedvence.
Az UV-ragasztóknak rengeteg előnye lehet egy hagyományos ragasztóval szemben:
– nem befolyásolja a ragasztó működését a környezet hőmérséklete és páratartalma;
– a kötés UV-fény hatására jön létre;
– a kötési idő megegyezik a száradási idővel, ebből kifolyólag nincs további kipárolgása az épített szetthez használt ragasztónak, nem szükséges a 24 órás víz/pára kerülése a szem környékén;
– az épített szett élettartamának növekedése.
