Még kevesen vagyunk férfiak ebben a szakmában – hangsúlyozta Kovács Zoltán kozmetikus, aki nagyon jól érzi magát ebben a szerepben, s akit a mindennapjairól kérdeztünk.
Szerző: MG
Miért lettél kozmetikus?
Korábban a vendéglátásban dolgoztam, de váltani akartam. Bár felmerült bennem az is, hogy fogászati asszisztens leszek, ám végül a kozmetikusi pálya mellett döntöttem, mert mindig is szerettem böngészni a krémek hatóanyagait, valamint az ilyen típusú videókat nézni.
Hogyan fogadta a döntésedet a környezeted?
Mindenki meglepődött. Főleg Juhász Klári nem akarta elhinni, hogy én kozmetikusnak tanulok. Mondta is az egyik órán, hogy biztos ál-Facebookprofilt használok hozzá.
Nehéz volt fiúként a vendégkör kialakítása?
Egy picit igen. Nálam ez úgy volt, hogy csak apróságokra jöttek hozzám kezdetben, majd lassan egyre többen érkeztek rendes kezelésekre is. Szerintem a bizalmi viszony elmélyítése volt egy kicsit nehezebb.
Hogyan érzed magad ezen a pályán?
Nagyon jól, főleg, hogy mindenhol, ahova továbbképzésre megyek, nagy érdeklődéssel fogadnak, hiszen kevesen vagyunk férfiak ebben a szakmában.
Célom, hogy valamennyi vendégemnek megtaláljam a számára tökéletes arcápolási rutint, és a neki legmegfelelőbb kezelést.
Melyik a legkedvesebb kezelésed?
Az anti-aging kezelések masszázzsal. Ilyenkor egy kicsit kikapcsolódunk mindketten a vendéggel ebben a rohanó világban.
Sminkelsz is?
Nem, azt az alapvizsgán sem szerettem.
Ha újra kezdhetnéd, most is ezt a szakmát választanád?
Igen, csak hamarabb jelentkeznék erre a pályára.
Te jársz (női vagy férfi?) kozmetikushoz?
Igen, női kozmetikushoz, és leggyakrabban tisztító kezelést veszek igénybe.
Mi volt eddig a legnehezebb ezen a pályán?
Az, hogy rávegyem magam, hogy beiratkozzam a kozmetikus iskolába. Semmi más nem volt különösebben nehéz.
És a legszebb?
A saját fejlődésemet figyelni. Az elején például sokat bíbelődtem a szemöldökfestéssel, így ezzel sok idő elment, mire megtaláltam a nekem való technikát.
