Nem attól rossz, hogy kínai, hanem hogy képzetlen emberek állítják elő olcsó és rossz minőségű anyagokból

Szerző: NZ

A jelenlegi szabályok szerint az Európai Unión kívülről érkező áruk 22 euróig vám- és áfamentesek, míg a 22 és 150 euró közöttiek vámmentesek, de áfát kell fizetni utánuk.

Ez a szabályozás jelentős bevételkiesést eredményezett és súlyos hatással volt az Unió és a tagállamok költségvetésére, az unión kívüli kereskedőket jogosulatlan előnyhöz juttatta.

Az év közepétől az Európai Unión kívülről érkező minden termék után áfát kell fizetni, függetlenül annak értékétől.150 euró alatti áruk továbbra is vámmentesek maradnak. A szándék szerint az új szabályozás kiegyenlítettebbé teszi a versenyt az uniós és a nem uniós vállalkozások között.

Új szabályozás = változó piac?

Huber Zoltán szerint az új szabályozás nem fogja jelentősen átalakítani a piacot, aki olcsóbbat akar, ezután is meg fogja keresni az utat a kínai termékekhez.

„Nem hiszem, hogy alapjaiban megváltoznak a dolgok, hogy ez a mentalitás más lenne, inkább megindul a kiskapuk keresése. Akinek erre nincs igénye, annak nehéz elmagyarázni a minőségek közötti különbséget.”

Aki nagyon akarja, például Szlovákián keresztül a jövőben is behozhatja Magyarországra az olcsó kínai gépeket és kozmetikai kellékeket, mert ott nem lesz ilyen törvény, és az Unión belül, az országok között mozgó eszközöket nem ellenőrzik.

„Véleményem szerint nem változik az a mentalitás, hogy egy eszköz annál jobb, minél olcsóbb. Egy ilyen eszköz nem attól rossz, hogy kínai, hanem hogy olcsó, hogy képzetlen emberek állítják elő, akik rossz minőségű anyagokból dolgoznak.”

Olcsó készülék = korlátozott eredmény

A szakember szerint ami olcsó, az ebben az esetben egyenlő azzal, hogy nem jó minőségű, azaz az olcsó készülék korlátozott eredményt hoz. „Nincs baj a kínai gépekkel, de a kozmetikus tudassa a vendéggel, hogy ilyet használ, ne vezesse meg hamis információkkal”.

„Jó lenne, ha az új szabályozás megtisztulást hozna, de nem hiszem. Magyarországon sokan visszaélnek a vevő bizalmával, a magyar piac nem kis része rámegy az olcsóságra, mondván, hogy akkor tudok vendéget szerezni, ha olcsó vagyok.”

„Visszatérő mondat, hogy „az én vendégeim ezt nem tudják megfizetni”. Honnan tudod? Próbáltad? Felmérted az igényeket? Milyen az árképzésed? Ha valaki nem fejleszt, nem képzi magát, nincs jó technikája, akkor nem lesz olyan vendégköre, ami igényli a minőségi kezeléseket. Fejleszteni pedig csak minőségi dolgokkal lehet. Ez a hozzáállás generál egy olyan kozmetikusi réteget, ami az olcsóra megy rá.”

Huber Zoltán úgy látja, egy optimális és őszinte világban hinni lehet a forgalmazóknak, a kozmetikusoknak: mindkettő igényes, nem mutat többet annál, mint amit nyújtani tud.

„A kozmetikus Kamarának tiltások helyett ajánlásokkal kellene szabályozni a gépforgalmazói piacot. Ezt az ajánlást olyannak adnák ki, amely cégnél rendezett a szervizháttér, van erre szakember, és a cég kozmetikust is foglalkoztat. Ez az ajánlás nem tiltaná, hogy a vásárlók az ajánlás nélküli cégnél vásároljanak, de kellően megindokolva azt sugalmazná, hogy az ajánlással rendelkező cégtől vásárolj.”

Véleménye szerint a szakmai alapok nagyon jók, de széttartás helyett nagy összefogás és egység kellene a szakmában.

„A magyar kozmetikus tudása magas, jó igényszintű, piacképes, piacvezető a régióban és Európában is keresett. A magyar kozmetikusok innovatívak, fejlődni akarnak, keresik a képzési lehetőségeket.”