A kozmetikus szakemberek manapság egyre többet foglalkoznak a kozmetikumok összetételével. E téren, és talán főként a tartósítószerek területén meglehetősen nagy zűrzavar uralkodik. Próbáljunk hát kicsit rendet tenni a parabének és társaik között!
Szerző: HALMOS JUDIT vegyészmérnök
Mik is azok a parabének?
A parabének számos területen alkalmazott konzerválószerek, kémiailag a para-hidroxi-benzoesav (más néven a 4-hidroxi-benzoesav) észtereit jelentik. Baktericid és fungicid sajátságaik miatt a legtöbb kozmetikumban, de élelmiszerekben és egyéb termékekben is előfordulhatnak.
Gyakoribb képviselőik a metilparabén (E218), etilparabén (E214), butil- és heptilparabén (E209), ritkábbak a propil-, izopropil-, izobutil- vagy benzilparabén és ezek nátriumsói. Tartósítási célokra ezeket a vegyületeket szintetikus úton állítják elő, bár legtöbbjük a természetben is megtalálható számos növényben, ilyen például a fitoösztrogén (többek között a szójában, a lenben, a cseresznyében, a meggyben, az áfonyában, a babban, a sárgarépában, az uborkában). Érdekességképpen elmondható, hogy ezekben a növényekben sokszor magasabb a természetes parabéntartalom, mint azokban a kozmetikumokban, amelyekben mesterséges változataikat konzerválószerként megtalálhatjuk.
Felhasználásuk
A parabéneket az 1920-as évektől széles körben használják fel tartósítószerként a kozmetikumokban és egyéb termékekben, mint például alapozókban, arc- és hajápolási-, borotválkozási termékekben, tusfürdőkben, samponokban, krémekben, testápolókban, továbbá gyógyszerekben, élelmiszerekben (ez utóbbiakban a jelük: E214 – E219), zsírokban, olajokban, cipőkrémekben, ragasztókban, egyebekben.
■ A mikroorganizmusok különlegesen széles spektruma ellen hatékonyak. A hosszabb oldalláncú parabének (mint például a propil-, butilparabén) hatékonyabbak a rövidebb láncúaknál, például a metilparabénnél.
■ Nagyrészt nem irritáló hatásúak, más konzerválószerekhez képest is viszonylag ritka az érzékenység és az allergiás reakció velük szemben.
A parabének xenoösztrogén (ösztrogén-utánzó) tulajdonsága alapozza meg az egyik „bűnüket”, mely szerint ösztrogén-aktivitásuk miatt rákkeltőek lehetnek. Gyenge ösztrogén-aktivitásukat valóban igazolták is állatkísérletekkel, amelyek szerint a leginkább ösztrogén-hatású a butil- és propilparabén –, de ezek ösztrogén-hatása is csak a szokásos konzerválószer alkalmazási koncentrációknak mintegy huszonötezerszerese (!) esetében mutatható ki.
- Az American Cancer Society (mely egy civil egészségügyi szervezet az USA-ban) egy 2004-es tanulmányában publikálta, hogy egyes mellrák-szövetekben parabéneket találtak, bár azt, hogy a rák oka ez lett volna, nem igazolta és nem is állította. Később ezeket az eredményeket nem sikerült reprodukálni, majd 2005-ben ugyanez a szervezet közölte, hogy a mellrák kockázata parabének esetén (ha egyáltalán van), elhanyagolható például a menopauza után szedett hormonpótláshoz képest, amely pedig globálisan elfogadott és megszokott.
- Egyes vizsgálatok a parabének és a férfi meddőség között is valószínűsítenek kapcsolatot.
- Ultraibolya sugárzás (UV-B) hatására egyes parabének, főként a metilparabén, növelik a sejtkárosodás esélyét, a keratoniciták károsodását idézhetik elő, a bőr öregedését felgyorsíthatják, és egyes kutatások szerint DNS károsodást okozhatnak.
Az Európai Bizottság 1004/2014/EU rendelete szerint a metil- és etilparabén biztonságosan alkalmazható külön-külön maximum 0,4%-os, együttesen maximum 0,8%-os koncentrációban, míg a butil- és a propilparabén a kozmetikai termékekben biztonságosan mind együtt, mind külön-külön maximum 0,14%-os koncentrációban alkalmazható. A rendelet a butil- és propilparabén három évnél fiatalabb gyermekek pelenkával fedett bőrfelületén való alkalmazásra szánt, leöblítésre nem kerülő termékekben való használatát betiltotta. A 358/2014/EU bizottsági rendelet pedig az izopropilparabén, az izobutilparabén, a fenilparabén, a benzilparabén és a pentilparabén alkalmazását tiltotta be.
Elgondolkodtató ellentmondások
Felrójuk a parabéneknek, hogy
■ fitoösztrogének – ám sokfajta fitoösztrogént, többek között természetes növényi kivonatok formájában, mint anti-aging hatóanyagot előszeretettel alkalmazunk a kozmetikában;
■ rákkeltőek,
– miközben neves intézetek, többek között az USA hivatalos egészségügyi szervezete, a Food & Drug Administration sem tartja veszélyesnek, valamint a National Cancer Institute szerint sincs olyan meggyőző bizonyíték, mely szerint a parabénekkel konzervált izzadásgátlóknak köze lenne a mellrákhoz.
– Más intézetek, kutatások viszont, mint például a fent említett American Cancer Society, vizsgálataik alapján veszélyesnek nyilvánítják, bár azokat többnyire egyszeri, nagy koncentrációjú parabénnel, in vitro (élő szervezeten kívül) végezték, ami a kis koncentrációjú, in vivo (élő szervezeten belüli) alkalmazásra vonatkozóan meglehetősen kevés tapasztalatot nyújt.
Aggályaink
- Bár a parabénekkel kapcsolatos kutatások több évtizede folynak, nincs egyértelmű adat sem azok teljes veszélytelenségére, sem azok rákkeltő sajátságára vonatkozóan.
- Megnyugtató, hogy egy-egy terméken belül a megengedetten használható parabének maximális alkalmazási koncentrációja szigorúan szabályozott, de az ember nem egyféle terméket használ, sőt, jó néhányat folyamatosan is, így az alkalmazott parabének hatása összeadódhat. Különösen annak fényében igaz ez, hogy parabénekkel az élet sokfajta területén (kozmetikumok, tisztálkodószerek, gyógyszerek, élelmiszerek) is találkozhatunk.
Fenti aggályok alapján logikus (lenne) a következtetés: kerüljük a parabéntartalmú kozmetikumokat!?
Olvastad már a szerző, Halmos Judit Kozmetikai anyagismeret című könyvét? Webshopunkban most megvásárolhatod!
Alternatívák a kiváltására
Mivel a parabének emberi szervezetre gyakorolt hatása ennyire vitatott, világszerte dolgoznak kutatók azon, hogy a termékekben a parabéneket kiváltsák.
Az nem szorul bizonyításra, hogy azokat a termékeket, amelyek többek között vizet is tartalmaznak, konzerválnunk kell, hiszen tartósítás nélkül heteken belül megromlanának. Így könnyen belátható, hogy a parabénmentes kozmetikumok sem konzerválószer-mentesek, egyszerűen csak másfajta konzerválószer(eke)t tartalmaznak, melyek hiányára vagy meglétére esetleg nem szokás külön feliratban felhívni a figyelmet a csomagoláson. Tekintsük át tehát (a teljesség igénye nélkül) röviden a parabének helyettesítésére alkalmazható tartósítószereket, módszereket!
■ UHT (Ultra High Temperature) hőkezelési módszer – természetesen csak hőtűrő készítmények esetében alkalmazható.
■ DMDM Hidantoin, Imidazolidinyl Urea, Diazolidinyl Urea – formaldehidre lebomló konzerválószerek, erősen irritálók, allergének, dehidratálók lehetnek.
■ Methylisothiazolinone – erős antimikrobiális hatású tartósítószer, gyakran okoz allergiás kontakt dermatitiszt.
■ Nátrium-benzoát – allergiát, bőr-irritációt és csalánkiütést okozhat.
■ Szorbinsav és annak nátrium-/kálium sói – bőr-irritáló hatásúak lehetnek.
■ Etilalkohol, ill. alkoholos növényi kivonatok – a szükséges magas alkoholtartalom bőrizgató, dehidratáló hatású lehet, emellett a konzerváló hatásuk többnyire nem is elegendő hosszú távon.
■ Grapefruitmag-kivonat – természetes antibiotikus hatású kivonat, nem feltétlenül elegendő a megfelelő konzerválásra.
Jelen cikk semmiképpen nem kíván állást foglalni abban a „hitvitában”, hogy parabén vagy no parabén, de az érvek és ellenérvek felsorakoztatásával segítséget kíván nyújtani a kozmetikusok és vendégeik döntésében akkor, amikor terméket, termékcsaládot választanak bőrük ápolására. A döntés meghozatalánál esetleg azt is érdemes megfontolni, hogy egyéb konzerválószereknek is vannak nem kívánt mellékhatásaik, valamint hogy a parabénekkel kapcsolatos kutatások évtizedekre nyúlnak vissza, míg a helyettesítésükre szánt konzerválószerek hatásai esetleg még jóval kevésbé ismertek.
A szerző a 12. sz. Ipari és Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakmunkásképző anyagismeret- és laboratóriumi ismeretek tanára, majd a Szépmíves Szakképző Iskola igazgatója és tanára volt. Több szakmai kiadvány szerzője.
