Simó Gabriella: Mindent nekem kellett megoldanom

„A stabilitás volt számomra mindig is az elsődleges” – hangsúlyozta Simó Gabriella, a Stella Zrt. elnök asszonya, akivel a cég múltjáról, jelenéről, a ma jellemző konkurencia harcokról és az unokázásról beszélgettünk.

Hogyan, mikor, milyen ösztönzésre kerültél a szépségipar berkeibe?

„Népgazdasági érdekből” tettek a cég élére, hogy megmentsem a vállalatot, még a rendszerváltás előtt, 33 évvel ezelőtt. A Stella akkor 13, lerobbant állapotú, vizes pincében gazdálkodott – lényegében semmilyen tulajdona nem volt. Ráadásul, abban az időben tervgazdálkodás volt, nem lehetett az alapanyagokat csak úgy beszerezni külföldről, 3-6 hónapba is beletelt egy-egy tétel (pontosabban a  hozzá megszerzendő valuta) beszerzése. Emellett képzetlen, alacsony bérű munkatársakkal rendelkezett akkor a cég. Úgy tudtam megszabadulni a szabályzó rendszer korlátaitól, hogy Kisszövetkezet lettünk (ez lett később Kft. majd Rt.) Visszatekintve erre a 33 évre, úgy váltottuk folyamatosan a szervezeti formát, mint a nyuszi a ketrecet… Mindent nekem kellett megoldanom szorgalommal, nagyon sok kitartással és munkával. Annyi pénz nem volt a kasszában, hogy kifussanak a szállító kocsik, én hoztam be a pénzt erre is. Fél évig nem volt fizetésem se. A saját pénzem volt a garanciaalap arra a banknál, hogy hitelt kaphassunk az induláshoz. Emellett például az osztrákoknak eladott seprűkkel szereztem valutát… Sokan hitték, hogy belebukok, és majdnem úgy is lett – ilyen volt a kezdet. Nagyon sok hajfestéket, hajlakkot, szőkítőport töltöttünk, értékesítettünk, majd jött a liberalizáció, ami elvette tőlünk a piacot – az általunk forgalmazott termékek multi tulajdonosai idejöttek, és ők forgalmazták a termékeiket onnantól kezdve. Ekkor viszont már mindent tudtunk gyártani, és a termelésben megszerzett tapasztalataink óriási előnyt jelentettek. Erre a tudásra alapozva saját termék brandinget alakítottunk ki. Mindezzel párhuzamosan ingatlanbefektetéseink is voltak – a fedezet ehhez ismét az én családi házam volt. Ma viszont valamennyi telephelyünk a saját tulajdonunk, ami óriási érték már önmagában is. A liberalizációval tehát mi is váltottunk, megteremtettük a saját portfóliónkat, ami minőségben, dizájnban megfeleltek/megfelelnek az európai elvárásoknak is. Saját tulajdonban gazdálkodunk az egyre növekvő konkurencia mellett. Megtartottuk a vevőkörünket.

Nem bántad meg időnként ezt a lépésedet?

Akkoriban sokszor bántam, de nem volt lehetőségem nemet mondani. Innen nézve nagyon sok munka volt. A stabilitás volt számomra mindig is az elsődleges, nem a gyors növekedés. Ha 50 százaléknál nagyobb a rizikó, azt ma sem lépem meg. Ennek köszönhetően gazdaságos és hitelmentes a cég. Saját magunk finanszírozzuk saját magunkat. Én a mögöttes szolgáltatásokat is fontosnak tartom, ilyen például szervízhálózatunk. A felszereltségünk a multikkal összehasonlítva is korszerű. A termékeink ár-érték aránya kedvező. A hátrányunk, hogy nem fejtettünk ki akkora reklámot, mint kellett volna, a minőségre törekedtünk, a több hatóanyagra, és nem a reklámra.

Mennyiben változott meg a szakma a véleményed szerint? 

A konkurenciaharcban ma nem a valós előnyök dominálnak. A konkurenciális helyzet egyre drasztikusabb, sok a tisztességtelen lépés, az egymás kiszorítása nem tisztességes eszközökkel. Például vannak olyan cégek, amelyek kikötik egy-egy szalon számára, hogy x vagy y márkákat nem forgalmazhatja, vagy hogy csak az ő termékeiket értékesítheti. A másik ilyen tisztességtelen konkurenciaharc következménye, hogy évek óta ún. közérdekű bejelentések alapján vannak nálunk váratlan ellenőrzések – előfordult, hogy nem hitelesített fázisceruzával. Erre én beküldtem a gépeket a Tüv Reinlandba – ahol mindent rendben találtak. A 33 év alatt semmiért sem tudtak megbüntetni – az azóta is jellemző „közérdekű bejelentések” miatti vizsgálatok után sem. Régen ez nem volt jellemző. Úgy látom, sok konkurens cég azt hiszi, ha valakit tönkretesznek, abból ők profitálnak majd. Pedig a rosszindulat nem jó tanácsadó.

Milyennek kell lennie egy felkészült szalonnak és kozmetikusnak?

Ma a kis és a közepes szalonok vegetálnak, ha nem hallják meg az idők szavát. Komplex felszerelés kell szaktudással, széles termékszolgáltatással. Emellett a kozmetikusok 80 százaléka ma is csak a dekoltázsig kezel, sokan ódzkodnak a testkezelésektől – a komplex szolgáltatásos szalonokba pedig nincs szabad időpont… Ez a szakma személyi szolgáltatás, és ez bizony személyfüggő. Nem győzöm hangsúlyozni, rendkívül fontos a szaktudás.

Ha belépsz egy szépségszalonba, mire figyelsz a legjobban?

Azt nézem, hogyan dolgoznak. Alapvető, hogy milyen felszerelést látok. Gőzölésből és nyomkodásból ma már nem lehet megélni. Bár sokan vesznek drága gépeket, de ez csak akkor érvényesül, ha a tudásuk is megvan hozzá. Ehhez szükséges a folyamatos továbbképzés.

Milyen újdonságokkal készül a Stella Zrt. az őszi Beautyra?

Bár konkrétan nem árulnám el, de sok újdonsággal, színpadi előadásokkal és óriási standdal várjuk majd a szakembereket. Itt kiemelném a dekorkozmetikai újdonságainkat is.

Az óriási kínálati palettátokból melyik a kedvenc terméked?

Évszakonként mást és mást használok, de a kor előrehaladtával jelentkező kisebb bőrelváltozásokra a Lady Stella AHA termékcsaládját alkalmazom. Nagy kedvencem a micellás arctisztítóhab és a bőrkiegyenlítő AHA-sav. Nyáron természetesen napvédőket is használok. A másik kedvencem a mikrokapszulás argiline család, és az alma őssejtes ampulla.

Néhány éve említetted, hogy reméled, a lányod egyszer majd a nyomdokaidba lép, s azt is, hogy nagymama szeretnél lenni…

A lányom, Anikó most más irányban tevékenykedik, a reményem persze megvan, hogy a nyomdokaimba lép. Kitűnő meglátásai vannak az üzleti életben, kiválóan el tudná vezetni a céget.  Már 12 éves az unokám, Gergő, aki kitűnő tanuló, ő egyelőre futballista akar lenni….

Mivel töltöd a szabadidőd?

Főként unokázom, és vele hódolok a másik nagy szenvedélyemnek: együtt járunk úszni. Korábban imádtam síelni, de egy súlyos baleset miatt erről le kellett mondanom. Emellett szeretek színházba járni, a musikelek a kedvenceim, a Macskák, a Hegedűs a háztetőn, az István a király. Sajnos nem tudok annyi mindent megnézni, mint szeretnék, sokszor hat ember helyett is dolgozom – főleg most, a szakemberhiány miatt.

Kire, mire vagy büszke különösebben?

Arra, hogy a Stellának sikerül talpon maradnia, hogy saját tulajdonban dolgozhatunk, hogy fizetőképes és stabil a cég, hogy a dolgozóinknak megteremtettük az üdülési lehetőséget, és hogy a fizetések nálunk az átlagnál jobbak. Arra, hogy aki itt dolgozik, annak biztos a sorsa.

Egy nagy cég sikeres vezetőjeként milyen terveid, céljaid vannak?

Szeretnék többet pihenni, szeretném megtalálni az utódomat, aki megtartja és fejleszti a Stellát. Már nyugdíjban vagyok – csak ezt nem vette észre senki sem… Nem hagyok rossz alapokat az utódomnak.

Nőként mennyiben volt rögösebb (ha rögösebb volt) az eddigi utad a férfikollégákhoz képest?

Ennek sosem éreztem a hátrányát, a mai napig elismernek.

Kedvenc zenéd/könyved/filmed? Mi a csillagjegyed?

Nem sok időm marad olvasni. Van, hogy egy könyvet hónapokig olvasok – pontosabban hevertetek….Az egyik kedvencem Remarque, A diadalív árnyékában. Zenében főleg a klasszikusokat és az az operettek szeretem. Filmen pedig azt nézem, amit az unokám szeretne…

Hogyan jellemeznéd önmagad?

Szorgalmas vagyok, ha kitűzök egy célt, azt tűzön-vízen keresztül megvalósítom, nem nyugszom, míg meg nem találom a megoldást.

Üzleti, szakmai filozófiád? Mit jelent a hivatásod?

A legfontosabbnak az etikus kereskedelmi magatartást, a megbízhatóságot, a vevő tiszteletét és a szavahihetőséget tartom – az élet minden területén, a magánéletben is. Vallom, hogy a tisztesség nem csak erény, az etikus kereskedelmi magatartás hosszú távon sikeres. Ehhez persze nagyon sok munkát kell befektetni, ezt sokan nem szeretik.

Mi az a 3 dolog, ami a legfontosabb az életedben?

A család, az üzlet (amíg itt vagyok a Stellánál), és a legfontosabb természetesen az egészség.