Szilágyi-Vasvári Petra: Vállaltuk a kockázatot

Szerző: BF

Úgy tudom, te tulajdonképpen a kereskedelemben nőttél fel, igaz? 

Dani: Igen, a családi vállalkozásunk évtizedek óta, 36-37 éve működik. Már 4 évesen segítettem az édesapámnak. Tehát nem a pilla volt az alap, hanem a kereskedelem. Nagyon sokáig én kordináltam a beszerzést, sokat tanultam az évek alatt. Aztán 2017-ben kiköltöztünk Kínába. Sanghajban laktunk, van kint irodánk is. Petra ott szeretett bele a pillázásba, akkor raktak fel neki először műszempillát, mert ott már akkor nagyon látványos iparág volt.

Ott is tanultad? 

Petra: Nem, itthon végeztem el az iskolát, már csak azért is, mivel nem maradtunk kint olyan sok ideig, egy év után hazaköltöztünk. De már kint szereztünk be bábut, csipeszt és egyéb kellékeket, amelyek a pillaépítéshez szükségesek.

Hogy hogy ilyen hamar hazajöttetek?

Dani: Amúgy sem terveztünk kint nagyon hosszú távra, a másik oka pedig az volt, hogy itthon mindig kell a segítség, ahogy már említettem a családi vállalkozásban. Közben körbejártuk Ázsiát. Ha már ott van az ember, akkor olyan, mintha innen elrepülnénk például Olaszországba. Így voltunk egyebek mellett a Fülöp-szigeteken és Thaiföldön is.

A kinti munkátok során szereztetek tapasztalatot a gyártókkal kapcsolatban?

Petra: Szeretném megjegyezni, hogy a szempilláink nem kínából valók. Vietnám a hazája, ahová szintén személyesen mentünk el, találkoztunk a gyártóval, kialakítottuk a kapcsolatot. Ők is eljöttek Magyarországra, illetve Bolognába, a Cosmoprofra is. Összességében így, hogy volt tapasztaltuk, megtaláltuk a dolgokat a nagyvilágban, teszteltük és személyesen alakítottuk ki a kapcsolatokat, sokkal könnyebb volt elindulni.

Dani: Ez most úgy hangzik, mintha azzal az óriási tapasztalattal, ami mögöttünk van könnyedén elindítottuk a vállalkozást. Nyilván sok minden a javunkra vált, de nem otthon ülve vágtunk bele, amolyan minden mindegy alapon. Úgy nem sikerült volna, ma nem ülnénk itt és nem beszélgetnénk. Nyilván az a löket, amit kaptunk segített, de nagyon sokat dolgoztunk ezért. Persze azt is be kell látni, hogy ilyen háttér nélkül nem tartanánk ott, ahol most: a két év alatt nagyjából öt-hét évet előre jutottunk minden téren, forgalomban is. Segített, hogy nagyjából tudtam én is a lépéseket, hogy mit kell csinálni egy brandépítésnél, hogy mikor kell levédetni a márkát, hogyan legyen a webshop, hogyan töltsük fel.

Nem volt veszélyes 2 évvel ezelőtt belevágni egy igen telített piacon a vállalkozásba? 

Dani: Dehogynem, de vállaltuk a kockázatot, hogy betörünk egy olyan piacra, ahol van 2-3 erősebb brand, illetve több kisebb.  És akkor most visszatérek arra, amit az előbb mondtam, hogy ez egy kis otthoni kuckóból nem lett volna meg. Nem tudtunk volna egy ekkora dolgot felmutatni, csak így. Persze mindehhez vagy fél évig gyűjtöttük az energiát, a tapasztalatot és a tőkét.

Petra: Megvolt a tervünk, hogy mikor, mit, hogyan csinálunk. Mikor, hogyan robbantjuk be az üzletet. És ez sikerült is. Tudtuk azt, hogy kiállításokra fogunk járni, minden létező kiállításra elmentünk, hogy partnereket szerezzünk minél több országban. Így tudunk versenyben maradni. Akkoriban született meg a kisgyermekünk, otthon tervezgettünk. Én ringattam a kicsit a hintában, mert másképp nem akart elaludni, közben rendeltük a dolgokat, teszteltük és keresgéltünk.

Te dolgozol szempilla-stylistként vagy csak az üzleti részét viszed? 

Petra: Dolgoztam bő egy hónappal ezelőttig. Júniusban mondtam azt – mert nagyon kevés időm volt a vendégeimre a cég mellett -, hogy be fogom fejezni, és végülis júliusban jutottam el ide. Már nem tudtam ennyi mindent összeegyeztetni. Az egyik szemem sírt, a másik nevetett, mert nagyon szerettem a vendégekkel foglalkozni. De meg kellett találnom azt az utat, ami gyerek, család mellett kényelmes, és már nem minden nap 12-15 órát dolgozok.

Dani: Így jön össze a kellemes a hasznossal. Neki ez az egész pillázás, a webshop egy szerelem és otthon is tudja csinálni. Nekem pedig azért szerelem, mert a családi vállalkozásban több brandunk is van, tudom, hogy mit kell csinálni, teszem a dolgomat, de egyik sem az én „gyerekem”. Ezt viszont mind a ketten úgy érezzük, hogy egy második gyermek. Mindketten foglalkozunk vele, visszük előre, ez a sajátunk. Most épp nem szerszámot árulok, hanem pillát (mosolyog – a szerk.)

Kicsit erős a kontraszt…

Dani: Erős, de nekem brandépítés szempontjából mindegy, hogy melyiket csinálom. Mert ugyanaz.

Miért Vietnám a hazája a pilláitoknak? 

Petra: Maga az alapanyag Koreából és Németországból származik, de a gyártás Vietnámban történik. Talán azért, mert ott nagyon keményen dolgoznak, ügyesek és minőségi terméket állítanak elő.

Mi most a trend? 

Petra: A legújabb trend, ami nagyjából két éve jött be a piacra, az a pro made szempilla. Szerintem nagyon gyorsan át fogja venni a piacon a vezető szerepet. Amikor kézzel készítettük a tincseket, nekem is nagyjából egy évig tartott, mire eljutottam oda, hogy el tudjak készíteni egy volume szettet normális, emberi időben. Szerintem, aki ma elkezdi ezt a szakmát, annak már nincs erre ideje, meg nincs is kereslet az 1D szempillára. Mindenki szeretne több D-t, dúsabbat viselni. Mindezt kevesebb idő alatt, úgyhogy ez a pro made szempilla tényleg olyan szintre fejlődött, hogy felveszi a versenyt a kézzel készített tincsekkel. Beszerezhető, és mindenki tudja használni.

Te ismered mind a két oldalt, a pillásét és a vendégét is. Szerinted mi az a legfontosabb dolog, amit meg kellene oldani? Gondolok itt például az időre…a vendégek sokszor sietnek, nem tudnak órákat eltölteni a pillásnál. 

Petra: Az UV-technika is egy nagyon kényelmes dolog mind a szakemberek, mint a vendégek részére. Utóbbinak azért, mert nincsen semmilyen utóápolási szabály, szóval friss pillával lehet úszni, gőzölni, akármit csinálni, mert azonnal megköt a ragasztó. A szakemberek részéről pedig azért, mert nem kell figyelni úgy, mint a levegőre kötő ragasztó esetében például a megfelelő páratartalomra. Ott jó környezeti adottságok kellenek ahhoz, hogy jól és tartósan tudjon dolgozni. Ez egy win-win helyzet mind a vendég, mind a szakember számára

Láttok most valami új, innovatív dolgot? 

Petra: Szerintem most ezek visznek mindent. Ez is egy hatalmas fejlődés. Hét évvel ezelőtt, amikor én elkezdtem a szakmát, még senki nem is álmodott arról, hogy ilyen könnyen lehet majd pillázni.

Országos szinten szállítotok? 

Dani: Sőt, határon túlra is. Romániába, Szlovákiába, Németországba saját részről szállítunk, Ausztirába, Olaszországban, Finnországban pedig van disztribútorunk. Illetve Dánokkal állunk most tárgyalásban.

Hol a legkeresettebb, melyik országban szerintetek?

Petra: Szerintem azért, mert itthon kezdtük el a webshopot, nyilván azt látjuk az előadásaink alapján, hogy itthon vagyunk a legnépszerűbbek, de a romániai piacon is sokat értékesítünk, illetve az a célunk, hogy mindenhol ott legyünk.

Mi az összes többi országhoz képest mennyire követjük vagy kísérjük a trendeket? 

Petra: Maximálisan vezető szerepben vagyunk. Az UV-technológia is – ami nálunk már több, mint egy éve kapható – a környező országokban még most kezd bejönni. Ugyanez a pro made pillákkal is: a környező országokban még most kezd el fellángolni, miközben itthon már nagyon megy.

Oktatásokat tartotok?

Petra:  Igen, azok is vannak nálunk.

És Debrecenben van minden tanfolyamotok?

Petra: Igen, de Pesten is nagyon jó lenne. Egylőre egy területi képviselőnk van, aki járja az országot. Nyilván a webshopból bárki tud rendelni, de már 21 üzletben bent vagyunk országos szinten.

Tervezitek, hogy bővítitek a webshop kínálatát?

Petra: A lifting és laminálás irányába már elkezdtünk terjeszkedni, itt már van készletünk. Tervezek még festékeket, és egyéb kellékeket is.

Dani: Elég ennyi is, ezeket is menedzselni kell. Jelenleg 2200 termékünk van. Nekünk az a fontos, hogy ezek jó legyenek, hogy ez a brand jó legyen.

A magánélet és az üzlet mennyire csúszik össze? 

Dani: Engem napközben nem sokat lát Petra, mert foglalkozom a többi céggel is, amelyeket már említettem.

Petra: De az tény, hogy mi 17 órakor nem tudjuk letenni a munkát. Sokszor megbeszélünk sok mindent. Én próbálok az otthoni dolgokra is koncentrálni, de van az a pont, amikor azt mondom, hogy na, majd holnap megbeszéljük.

Dani: Én egy olyan típusú ember vagyok, aki nem tud leállni.

Szerintem egy magánvállalkozásban nem is lehet…

Dani: Nem. Ha leállsz, az a te károd. Ha elmegyek nyaralni, akkor is tudom a vége előtt két nappal, hogy mennyi minden vár rám.  Nehéz, de csinálni kell. És most kell csinálni.