41 éve van a pályán Tóth Kati, aki a mai napig abban az épületben fogadja a vendégeit, ahol anno édesanyja kozmetikája megnyílt, gyakorlatilag hazánkban első „maszekként” a piacon. Kati, aki a legutóbbi Beauty kiállításon átvehette a Szakmai-díjat egyebek mellett arról is mesélt, hogy hogyan csodálta csendben édesanyja masszázsmozdulatait az iskolából hazaérve, de azt is elárulta, hogy véleménye szerint mennyit változott a szakma az elmúlt bő negyven évben és miben látja a szépségipar jövőjét.
Szerző: Járomi Zsuzsanna
Mit jelent számodra a Beauty Forum Szakmai díja?
Nagyon örültem neki, megható, hiszen a szakma különböző területeiről érkező kuratóriumi tagok ítélték oda nekem, közte olyanok is, akikkel nem szoros az együttműködésünk. Ezért úgy érzem, hogy igazi elismerése a munkámnak. Nagyon köszönöm mindenkinek!
Nem csoda, hiszen folyamatosan tanulsz, képzed magad és újítasz. Most éppen min dolgozol?
Egy új, komplex szépségprogramot (Beauty Coaching Program) dolgoztam ki, amely segít a vendégeket harmóniába hozni, hiszen az én megfogalmazásomban a szépség a harmónia külső megnyilvánulása. A holisztikus szemlélet jegyében dolgoztam ki saját masszázstechnikámat, amelyet nagy örömmel tanítok az elhivatott, érdeklődő kolléganőknek, akiktől sok pozitív visszajelzést kapok. Szeretném tudatosítani bennük is, hogy milyen nagy jelentőségű a munkájuk, hiszen a nők mindig meghatározzák környezetük hangulatát. Sok feladat hárul rájuk, sok szerepben kell helytállniuk és egy jó kozmetikai kezelés, egy jó smink után feltöltődve magabiztosabb, pozitívabb lesz a kisugárzásuk, és ezzel a környezetükre is hatással vannak. Abban hiszek, hogy a természetes, tiszta hatóanyagokkal, a high-tech gépi kezelésekkel és energetikai feltöltő és blokkoldó módszerekkel (reiki, coaching, access bars) fantasztikus eredményeket tudunk elérni. Óriási önbizalomépítő segítség pluszban, ha megtanítjuk a vendégeinket sminkelni is. Most stílustanácsadást tanulok, és úgy érzem, ezzel már minden eszköz a kezemben lesz ahhoz, hogy megvalósítsam azt az életcélomat, hogy minél több nőt segítsek hozzá, hogy sugárzóan szép és boldog legyen. Ehhez állítottam össze egy hanganyagot, és egy 21 napos változás programot, amelyből nyáron indulnak workshopjaim. Célom, hogy a Chez Catherine Szépségszalonhoz kapcsolódva egy igazi női szalont hozzak létre, rendszeres programokkal.
Nézd meg Te is Tóth Kati szalonját! Kattints!>>
Honnan jött a szalonod neve?
Édesanyám születésemkor Catherine-nak szeretett volna anyakönyveztetni, de ez akkoriban nem volt lehetséges. A megújult szalon nevének kiválasztásakor nem volt kérdés számomra, hogy Édesanyám emléke előtt is tisztelegjek. A „chez” előtag „-nál, -nél”-t jelent, amit francia területen gyakran használnak családias, bensőséges életérzés kifejezésére, például éttermek és panziók nevében. A „Chez Catherine” jelentése magyarul: Katinál. Ezzel is szeretnénk érzékeltetni, hogy nálunk kellemes, családias hangulat vár mindenkit.
Te tulajdonképpen a kozmetikában nőttél fel, hiszen Édesanyád is kozmetikus volt. Egyértelmű volt számodra, hogy te is az leszel?
Az orvosi egyetemre is felvételiztem, ez részben annak is köszönhető, hogy édesanyám is oda járt, de a velem való terhessége miatt végül abban kellett hagynia. Szerettük volna egy kicsit az ő álmát is megvalósítani. De hiába sikerült jól a felvételim, akkoriban jelentős protekcióval lehetett csak bekerülni, így helyhiány miatt nem vettek fel. Végül beiratkoztam a kozmetikus iskolába és egy idegenvezetői tanfolyamra is, amit egyébként csináltam is egyidejűleg. Édesanyám javasolta, hogy tanuljak franciát, hiszen az a kozmetika anyanyelve, mellette németet is tanultam, amelyeket a későbbi oktatások alkalmával használtam, és használom is folyamatosan. Óriási segítség a külföldi tréningek alkalmával.
Édesanyádtól tanultál?
Igen, ő volt a mesterem, igazi példakép és úttörő egyéniség. Az elsők között lett “maszek” Budapesten, ebben a házban, a mostani kozmetika alatti szinten alakította ki szalonját. Szigorú mester volt, de mi fantasztikusan tudtunk együttműködni. Magasak voltak az elvárásai, a kozmetikus iskolába mindig gyomorgörccsel mentem be, mert nem illett nekem ötösnél rosszabb osztályzatot hoznom. Óriási volt a nyomás. Egyébként azt gondoltam, hogy ha már olyan jól megírtam az orvosira a felvételit, akkor a kozmetikus iskola nem lesz majd megterhelő. Hát meglepődtem (mosolyog – szerk.) Azért a kémia vagy az anyagismeret elég masszív tananyag.
Akkoriban nehezebb volt elvégezni az iskolát?
Én azt gondolom, hogy ezek a tárgyak azóta sem lettek könnyebbek. Hiszen ezeket az alap dolgokat akkor is meg kellett tanulni és most is meg kell. Ami nekem nagyon nagy előnyt jelentett, hogy Édesanya készített itthon krémeket is. A gimnáziumban még csak annyi volt a feladatunk vele, hogy tévénézés közben elénk rakott egy nagy edényt, hogy kevergessük. Istenem, de utáltam az E-vitaminos krémet! Tudtam, hogy azt nagyon sokáig kell kevergetni! (nevet – a szerk.) Aztán később már nagyon boldogan bekapcsolódtam ebbe a folyamatba. Akkoriban még nem voltak professzionális kozmetikai cégek Magyarországon, Romániából hoztunk valamilyen rózsaszín és zöld marinalgát, és Svájcból egy-két maszkot. De később jól tudtam hasznosítani a labor és kémiai ismereteket. Bécsbe kezdtem járni, a Pauli nevű céghez, ahol alapanyagokat, hatóanyagokat és illatanyagokat lehetett vásárolni. Utána egyébként az itthon megjelent kozmetikai cégek egy része is onnan vásárolt, felismertem az illatokat és az állagokat. Ezt nagyon élveztem, mert nagyon sok terméket tudtam összeállítani.
Milyen volt Édesanyád kozmetikája?
Ő nagyon odafigyelt a minőségre, szuperül felszerelt kozmetikája volt. Londonból hozatta a tapétát a hozzá illő függönnyel, Németországból vásárolta a kezelőszékeket és a gépeket. Én akkoriban gimnáziumba jártam, a szobám egy emeleten volt a kozmetikával, és amikor hazaértem, mindig bementem édesanyához elmesélni a napi történéseket. De ha éppen kezelt, akkor csendben kellett lenni. Ilyenkor leültem, és csak bambán bámultam, ahogyan masszírozott. Csodáltam a mozdulatait. Olyan szeretettel nyúlt az archoz, olyan szeretetteljesek és szépek voltak a mozdulatai. Szokták mondani, hogy alfában lehet a leginkább tanulni, én ebben az állapotban szívtam magamba a tudást. Nem is nagyon emlékszem olyanra, hogy leült volna, hogy masszírozni tanítson. Talán egy-két ilyen alkalom volt.
Neked is lányod van, ő viszi tovább a családi hagyományt?
Ő rendezvényszervező lett, de a fiam gyógymasszőr, ő dolgozik most azon az emeleten, ahol Édesanya kozmetikája volt. A kislány unokám is nagyon érdeklődik a krémek iránt, épp karácsony előtt mondta, hogy nyissuk ki azt az adventi naptárat, amelyikben „ampujja” van. Most három éves, de hogy mi lesz, ha nagy lesz, majd elválik.
Hogy látod az utánpótlást? A Beauty kiállításon többször is szóba került, hogy a mai kezdőkből
hiányzik a megfelelő alázat és szorgalom. Te hogy látod?
Sok esetben hiányzik. Bár nem általánosítanék ennyire, hiszen a mai fiatalok között is találunk elhivatott, vendégközpontú szakembereket, mint például Györgyi kolléganőm, akivel már nyolc éve dolgozunk együtt, ő is tanulóm volt. De sajnos tapasztalható az általad említett tendencia. Az a jó értelemben vett szakmai alázat manapság sajnos nagyon ritka.
Ez persze nem feltétlenül csak a szépségszakmára jellemző…
Sajnos nem. Én egyébként figyelem a Facebook csoportokban a bejegyzéseket, hogy a fiatal kolléganők sokszor azzal vannak elfoglalva, hogy ha nem jön el egy vendég, akkor mennyit fizessen legközelebb, állandóan nevelni akarják őket. Miközben azzal kellene foglalkozni, hogy elérjék azt, hogy a vendég annyira jól érezze magát, hogy ő várja, hogy ott legyen újra. A mi hivatásunk – mert nem szakma, hanem hivatás – lényege, hogy először adjunk, hogy visszajöjjenek. És egy ilyen helyzetben én tudni fogom, hogy, ha nem jön el, akkor annak oka van. Nem azért, mert semmibe veszi, amit megbeszéltünk. Nekem sok vendégem van, olyanok is, akik még édesanyához kezdtek járni. Van, aki tanuló korom óta, vagyis 43 éve jár hozzám, de soha nem volt ebből gond. Mi nem népnevelők, hanem szolgáltatók vagyunk. Egyébként meggyőződésem, hogy olyan vendégeket fog bevonzani mindenki, amilyen az ő hozzáállása. Én minden vendégemet szeretem, mindenkit szeretettel várok vissza.
Hogyan tudsz folyamatosan ennyire pozitív lenni?
Nézd, nőnek lenni manapság nem egyszerű dolog. Egyébként szerintem korábban sem volt az. De nagyon sok feladat hárul ránk a mai világban. Engem az tesz boldoggá, ha egy vendég úgy megy el tőlem, hogy teljesen fel van töltődve, energetikailag is. És ez nagyon fontos. Sokat tanultam az energetikáról és egyéb alternatív módszerekről, a reikit például Kocsis Marikától, de ír gyógyítótól is vettem órákat. Az energetika sajnos nem tananyag az iskolában, csak mostanában kezdik el felfedezni a jelentőségét. Én mindig ráhangolódom a vendégre, minden alkalommal elmondom előtte magamban, hogy ez a masszázs a vendég legfőbb javát szolgálja, és hiszek is benne. Nem masszírozok kétszer ugyanúgy. Emellett azonban nagyon fontos, hogy mi, kozmetikusok is feltöltődjünk energetikailag, hiszen akkor tudunk másokkal is megfelelően foglalkozni. Hiszen tudjuk, a szépség belülről fakad…
