A Beautissimo Kft., illetve a Juliette Armand márkanév talán senki előtt nem ismeretlen a szakmában. De mennyire ismerjük azokat, akik a céget alapították és a mai napig működtetik, fejlesztik, hogy mindenki – kozmetikus és vendég – legnagyobb megelégedésére kiszolgálják az igényeket? Uher Tamással és Marosi Józseffel beszélgettünk, akik nemcsak üzlettársak, hanem rokonok, unokatestvérek is.
Szerző: Járomi Zsuzsanna
Hogyan indultatok el férfiként a szépségipar útján?
M. J.: Én üzletkötőként dolgoztam, majd élve egy kínálkozó lehetőséggel, 2000-ben létrehoztam egy nagykert, ahol több szépségipari márkát is forgalmaztam. Vagyis 24 évvel ezelőtt vágtam bele, nagyjából egyedül ebbe az üzleti szegmensbe.
U.T.: Én pedig láttam, ahogy Józsi cége egyre bővül: 2008-ban nyitott egy szép üzletet Pécs belvárosában, ahol már a lakossági igényeket is kiszolgálták – korábban ugyanis kizárólag szépségszalonok vásárolhattak nála; aztán elkezdődött a kiszállítás, terjeszkedett a megyén kívül is, és már nemcsak Baranya, hanem Somogy és Tolna vármegyében is jelen volt a kozmetikai és fodrásztermékekkel. A középiskola vége felé, amikor már volt jogosítványom, segítettem neki a kiszállításban. Helyettesítettem a futárt, aki dolgozott neki. Amikor pedig 2011-ben az egyik üzletkötője elment, én léptem a helyébe. Egyetemista voltam még, amikor a közös munka elkezdődött.
Az az üzlet a mai napig megvan?
M. J.: Igen, ott ma is sok márkát forgalmazunk.
Honnan jött a Beautissimo ötlete, ha már volt egy jól menő, kész cég?
U. T.: 2016-ban megismertem egy felvidéki magyar hölgyet, aki most már a feleségem. 2016 decemberében kiköltöztem Szlovákiába, ott fogant meg bennem ez a név, ez az ötlet. 2017-ben született meg a szlovák Beautissimo cég, viszont ezután már tervezgettük is a közös magyar bizniszünket Józsival, aminek a megalakulására 2021-ig kellett várni a Covid és egyéb körülmények miatt.
M. J.: Ez már Budapesten történt, hiszen már akkor tudtuk, hogy üzleti szempontból ez a város az egyik legjobb hely egy nagyker számára. Már 2020-ban szerettük volna megcsinálni, de akkor nem jött össze, így végül 2021-ben indultunk.
Akkor elmondhatjuk, hogy a Beautissimo egy igazi szerelemprojekt. Milyen márkákkal találkozhatunk nálatok? Itt is van lakossági és professzionális vonal?
U. T.: Csak professzionális vonalunk van, nálunk kizárólag szakemberek vásárolhatnak. Ha az otthonápolási termékek iránt érdeklődnek a vendégeik, akkor azokat csak rajta keresztül tudják megvásárolni – ez a kozmetikusok számára is kedvező. A fő márkánk a Juliette Armand.
Hogy látjátok, a kozmetikusok hogyan állnak az újdonságokhoz?
U. T.: Szerintem ugyanúgy, mint bármilyen más újdonsághoz. Vannak az úgynevezett innovátorok (a kozmetikusok 5%-a), és vannak az early adapterek (a kozmetikusok 15%-a), akik bármilyen újdonságot megvesznek.
M. J.: Én úgy látom, hogy a kozmetikusok nagyjából 20-40 százaléka fogékony az újra, és márkán belül könnyen és szívesen kipróbálja az újdonságokat, hiszen rajtuk van a vendé-geik részéről az állandó nyomás, hogy mindig valami újat tudjanak prezentálni. De természetesen sajnos vannak olyan kozmetikusok is, akik a jól megszokott, kevés oktatással járó úton járnak, és nem tudnak vagy nem is akarnak megújulni. A mi termékeink inkább a felső kategóriába tartoznak, ezért akik ezzel dolgoznak, fogékonyabbak az újra. Tudatosabbak, és tisztában vannak azzal, hogy szükséges az oktatás, a megújulás és a marketing is.
A tapasztalataitok alapján hogy látjátok, mennyire különböznek a magyar és a külföldi kozmetikusok?
M. J.: Magyarországon – talán az utóbbi időben már nem annyira –sokkal kimagaslóbb az oktatás, mint jó pár külföldi országban. Azt kell mondjam, hogy a régióban Lengyelország, Románia, Magyarország, Ukrajna és Oroszország a top, itt vannak a legjobb szakemberek. A többiek gyengébbek. Svájcban például négy-hat hónap alatt végeznek el egy iskolát, mondanom sem kell milyen tudással kerülnek ki onnan. De szerintem sok helyen van még így.
U. T.: Szlovákiában kb. négy hónap alatt lehet valaki kozmetikus. De ennyi tudással nem értik az összefüggéseket. Ott például az elektrokozmetikai ismeretek is sokkal gyengébbek. A kozmetikai szaktudás pedig „amblokk” gyengébb még azoknál is, akik középiskolában tanulják több éven át a szakmát.
Férfiként ti mennyire próbáljátok ki, használjátok a termékeket?
U. T.: A feleségeink rengeteg terméket használnak, de mi is tesztelünk jó párat. Amikor arról döntünk, hogyan bővítsünk, először rendelünk pár tesztert, amit rajtunk kívül pár kozmetikus is kipróbál, majd véleményt mond róla. Ezután átgondoljuk, hogy tényleg szüksége van-e a magyar és szlovák piacnak az adott termékre, és hogy eladható-e. Gondolok itt például a méretekre, az összetételre és a struktúrára. Járunk a környező országokba a szakkiállításokra, a hazai Beauty-n is évek óta kint vagyunk, ahogy Bolognában is. Sokat beszélgetünk a vásárlókkal ott is, és a saját partnertalálkozóinkon is.
Milyen visszajelzéseket kaptok, visszaállt már a rend a Covid óta? Az elmúlt években éppen ezekből a kényelmi szolgáltatásokból vettek vissza a családok…
U. T.: Nem mondanám, hogy a vásárlóink számára küzdelmesek lettek volna ezek az évek. Szerencsére. Ennél a kategóriánál talán már kevésbé esik vissza a forgalom, hiszen a drágább kezelésekre fizetőképesebb kereslet van és volt is. Sokan a járvány idején is megengedhették maguknak ezt a kényeztetést.
M. J.: Ebben a szegmensben kevésbé árérzékenyek a vendégek, és viszonylag stabilak a kozmetikusok is. Magyarország specifikus szerintem ebből a szempontból. Budapest és környéke sokkal erősebb a vidéknél, itt minden gyorsabban rendeződött vissza. A vidék egy kicsit lassabban állt/áll föl, és még ma is lassabban működnek a dolgok.
Arról már beszéltünk, hogy a lakosság csak a kozmetikuson keresztül vásárolhatja meg a Juliette Armand termékeket, de vannak olyanok is, amelyek még az ő számukra sem elérhetőek…
M.J.: Igen, vannak olyan termékeink – ahogy a világon mindenhol a Juliette Armand esetében –, amelyek nem a szépségiparnak készülnek. Például az Ameson termékcsaládban vannak olyan erős savak, amelyek kizárólag orvosi felügyelet mellett, szépségklinikákon használhatóak. Dubajban például az említett termékcsalád teljes termékpalettáját csak orvosoknak árulják.
Mi lesz a legújabb fejlesztés a márka háza táján?
U. T.: Erről egyelőre még nem beszélhetek, de hamarosan megtudja mindenki. Most szeptemberben megyünk ki Görögországba, a márka otthonába egy csapat kozmetikussal, ahol megismerhetjük a legújabb innováció(ka)t.
M. J.: Újdonságok folyamatosan vannak, hiszen például nemrég mutattuk be a korábban csak érett bőrre használható, megújult kaviáros termékeket, amelyek ma már több problémás bőrtípusra is kínálnak megoldást. Ami a mi életünkben újdonság, az az, hogy tavaly megnyitottuk a Budaörsi Központot. Itt található az irodánk, a raktárunk és egy üzlet, valamint itt zajlanak az oktatások is. Tervezzük egy bemutató kozmetika kialakítását is. Számunkra nagyon fontos az állandó kapcsolattartás a vásárlóinkkal, ezért rendszeresek az oktatások és a partnertalálkozók is.
Marad időtök hobbira is ennyi munka mellett?
U. T.: Nekünk a hobbink a családunk. Ha van egy kis szabadidőnk, akkor azt velük töltjük. Nekem van egy három és féléves kislányom, és egy 7 hónapos kisfiam. Ilyenkor nyáron több időt töltünk együtt, családostul s Balatonon, hisz Józsival unokatestvérek vagyunk. 36 éves vagyok, de már 18 éve együtt dolgozom Józsival…
M. J.: Én már elmúltam 28 (nevet – a szerk.). A viccet félretéve, 54 éves múltam, későn érő típus vagyok, a fiam 12, a lányom 5 éves. Alapvetően szeretjük a vizes sportokat, bennünket az kapcsol ki igazán. Tamás a kite szörfözés szerelmese, én szeretek búvárkodni és vitorlázni.
A család mennyire tolerálja, hogy ennyit dolgoztok, és nyilván a családi találkozókon is szóba kerül az üzlet…
M. J.: Tominak a felesége marketinggel foglalkozott korábban, így most is besegít a szlovák és a magyar cégbe is. Az én feleségem pedig hét évig dolgozott kozmetikai oktatóként Svájcban, az Ilcsi képviseletében. Most ő is besegít a munkaerőhiány miatt.
Akkor a munkaerőhiányt ti is érzitek?
M. J: Ez egy nagyon bonyolult ügy. Inkább úgy mondanám, hogy nehéz hosszú távra munkatársat találni. A fizetési és egyéb igények is elszálltak, a fiatalok egy jelentős részének pedig nagyon más elképzelése van a munkáról, mint nekünk. Próbálunk optimisták maradni, és mindent megteszünk, hogy hosszú távra találjunk minőségi munkaerőt.
