Vasváry Erika: Szerencsés vagyok

Mit jelent neked a Szakmai Díj?

Bevallom, a kitüntetés odaítélése meglepett. Annak nagyon örültem, hogy egyhangú döntéssel ítélték nekem ezt a megtisztelő díjat. Boldog vagyok, hogy olyan sokan osztoztak örömömben.

Hol tartod ezt az oklevelet?

A szalonom várójának falait díszítik a munkám jutalmául kapott díjak és elismerések. Itt kapott helyet a Beauty Forum Szakmai Díj is, a tíz évvel ezelőtt kapott Életmű Díjam mellett. A vendégeim melegen gratuláltak hozzá, és viszik tovább a hírét.

Hogyan, mikor, milyen inspirációra kerültél a szépségipar berkeibe?

A diákkoromat megkeserítette a pubertáskor átka, amin a keresztanyám – a későbbi mesterem – segített át. Ekkor fordult az érdeklődésem és a kíváncsiságom a kozmetika felé. Az érettségi után szinte egyenes út vezetett a „kínzásaim helyszínhelyére”, a szalonba.

Van-e, volt-e példaképed?

Mintaképem, követendő példám a mesterem, Vizkelety Rozália, akitől a szüleim után a legtöbbet kaptam a nagybetűs élethez: szakmai alázat, felelősségvállalás, tanulás, nyitottság minden új iránt, kitartás, tisztelet, önbecsülés, és még millió egyéb, hasonlóan alapvető dolgot.

A volt tanulóiddal tartod a kapcsolatot? Maradtak a pályán?

Nagyon korán kezdtem tanulókkal foglalkozni, mindig szem előtt tartottam, hogy a kérdéseikre napra kész, korrekt, teljes értékű válaszokat adjak. Ehhez pedig folyamatos tanulásra van szükség. Valamennyi növendékem a szívemhez nőtt, így figyelemmel kísérem az életüket. Büszkeséggel tölt el az a tény, hogy közel 70%-uk a pályán van és sikeres. Örömüket, bánatukat, sikereiket megosztják velem, így együtt sírunk, együtt nevetünk, éljenek a világ bármelyik sarkában.
Szakmai tekintetben jó néhány tanítványomat tekinthetem az utódomnak.

Mennyiben változott meg a szakma azóta, hogy a pályára léptél?

Mivel hosszú ideje vagyok a szakmában, látom a folyamatos változást, amiben jó is és rossz is van. A pályám kezdetén kiváltságosnak éreztük magunkat, hogy bekerülhettünk ebbe a sokak számára áhított szakmába, és nagyon igyekeztünk az elvárásoknak megfelelni. Rangja volt a szakmának itthon is, külföldön is.
Azt gondolom, hogy jókor voltam jó helyen: láthattam a nagy ívű fejlődést a kezdetektől napjainkig. A lehetőségek felbecsülhetetlen tárháza áll ma a szakma rendelkezésére, ami növeli a felelősségvállalást, és igényli a nagyobb, még alaposabb tudást – és ez nagyon jó.
A rendszerváltás után a lehetőségek kitágultak, iskolák nyíltak, sokféle filozófia mentén folyt a tanítás – változó színvonal mellet, melynek a negatív hatását is érzékelhetjük. Persze ma is vannak nagyon szorgalmas, törekvő fiatalok, akikért érdemes áldozatot hozni.

Sikerült mindig összeegyeztetned a családot és a munkát?
Életem döntő részét a szakma prioritása uralta/uralja. A férjem ezt a tényt az első pillanattól elfogadta, és elmondhatom, hogy mindenben támogat már harminc éve. Szerencsés vagyok.

Ma is aktívan dolgozol…

Életem egyik legjobb döntését együtt hoztuk és valósítottuk meg a férjemmel. A nyugdíjazásom után megteremtettük az álmaim szalonját, a nyugalom szigetét, ahol boldogan dolgozom már tizenhét éve. Ma már ugyan el tudok fáradni, de úgy még nem csuktam be az ajtó, hogy „elegem van”. A tények makacs dolgok, tudomásul vettem, hogy lassítanom kell. Nagyon nehéz megválnom a szívemnek oly kedves, sokgenerációs vendégeimtől, és mindazoktól, akik bizalmat szavaztak nekem korábban.

Hogyan jellemeznéd önmagad?
Egy kicsit mindig magányos farkasnak éreztem magam, a saját utamat jártam, de nyitott voltam az újdonságokra, a szakma finomságaira, és a megszerzett tudásom átadására.

Ha bármit kívánhatnál, mi lenne az?
Vágyam, hogy még sok mindent láthassak a világból, sok jó könyvet olvashassak, zenével átitatott nyugalomban –, hogy élvezni tudjak minden szépet, ami körülvesz. A legapróbb dolgoknak is nagyon tudok örülni.

Mi a legfontosabb az életedben?
Fontos a családom, a barátaim, és azok, akik szeretettel fordulnak felém.

Szakmai filozófiád?
Hiszek a szavak és az érintés erejében, a tiszta szép munkában, és abban, hogy minden napnak meg van a maga kihívása és visszajelzése. Ettől igazán szép és egyedi a mi hivatásunk.

Mit üzensz a fiataloknak?

Azt kívánom a fiatal pályakezdőknek, hogy találják meg a szépséget ebben a különleges hivatásban, tanuljanak folyamatosan, mindig legyenek hitelesek, és ne vesszen ki belőlük a szakmai alázat.